2013. szeptember 8., vasárnap

34. fejezet - Olyan aranyosak vagytok



Vele még a világ végére is elmennék. Kétség kívül kimondhatom, hogy teljesen beleszerettem.

Reggel a nap sugarai már teljesen betöltötték a szobát, így nem tudtam tovább aludni. Nagyot ásítottam, majd lassan felültem az ágyon. Visszagondoltam a tegnap estére és hatalmas mosoly kúszott arcomra. Oldalra pillantottam, de Harry már nem volt mellettem. Egy ideig merengtem magam elé, majd összeszedtem minden erőmet és felkeltem a puha ágyból. Miután ráeszméltem, hogy nincs rajtam ruha, felkaptam egy bugyit és Harry földön heverő, fekete Rolling Stones-os pólóját. Halkan nyitottam ki az ajtót és mentem le a lépcsőn, nehogy meghallja csoszogásomat. Ahogy sejtettem, a konyhában, vagyis éppen a hűtőben kutakodott. Óvatos léptekkel mögé osontam és átöleltem hátulról. Talán tudta, hogy jövök, mert jelét sem mutatta annak, hogy meglepődött volna. Helyette becsukta a hűtőajtót és felém fordult. Arcán kis fáradtság, de annál nagyobb mosoly ült. Szemei őszintén csillogtak és ettől még jobb kedvem lett.
- Jó reggelt baby – mondta rekedtes hangján, majd reggeli csókban részesített, amit egyáltalán nem bántam.
- Neked is – válaszoltam, miután elszakadtunk egymástól. Alaposan végigmért és megnyalta alsó ajkát. Hát persze… Csak a póló és a bugyi van rajtam.
- Jobban áll rajtad, mint rajtam – vigyorgott és szemei még mindig a pólón és lefelé kalandoztak.
- Tudom – ha Ő lehet nagyképű, akkor én is. Néha kell az ilyen. Szemforgatva került ki és állt a pult elé. – Most meg mi van?
- Még hogy én vagyok az egós… - mormogta maga elé, de tisztán hallottam minden szavát. Mögé léptem és ujjaimat végighúztam napbarnított hátán.
- Ha neked lehet, akkor nekem is – suttogtam érzékien a fülébe, amitől libabőrös lett, izmai megfeszültek. Hirtelen megfordult és nekinyomott a pult másik oldalának. Meglepődtem cselekedetén, bár tudtam, hogy a határait feszegetem.
- Fejezd be! – mondta lassan és dühösen. Más már félt volna tőle, de tudom, hogy csak azért ideges, mert feltüzeltem.
- Miért? Mi lesz, ha nem? – kérdeztem kihívóan és kezemet levezettem alsójához. Szaporábban kezdte venni a levegőt és kezeivel erősen a pultot szorította.
- Akkor itt foglak leteperni – préselte ki magából és még közelebb jött, már amennyire tudott és felültetett a pultra. Lábaim közé állt és feszülten várta reakciómat. Szélesen elvigyorodtam, mert most végre visszaadtam neki a fürdőszobai incidenst.
- Rajtam nem múlik… De szerintem a családod már vár minket – biggyesztettem le ajkaimat szomorúságot színlelve. Bosszúsan felsóhajtott és továbbállt. Tudja, hogy vesztett. Nincs is ennél jobb.

Gyorsan letusoltam, majd Harry is utánam. Közben meg is reggeliztünk és már indulásra készek voltunk. Vagyis csak Harry. Már a nappaliban toporzékolt, míg én nyugodtan simítottam végig ruhámon és ellenőriztem mindent. Őszies idő volt, de a nap viszont sütött, ezért vékony pulcsit választottam. A legfontosabb szempont az volt, hogy ne nézzek ki túl kihívóan. Nos, ez szerintem sikerült, mivel az alkarom, a nyakam és a fejem kivételével minden testrészemet fedi valami. Azért remélem, hogy nem is túl apácás. Harrynek igaza volt… Túlaggódok mindent.

- Ariana, menjünk már! – hallottam meg hangját a földszintről. Utoljára belenéztem a tükörbe és elindultam le a lépcsőn. – Wow.
- Nagyon rossz? – kérdeztem kételkedően. Fájdalmasan nézett rám és magához húzott.
- Gyönyörű vagy… Mint mindig. Anyáék imádni fognak – homlokát az enyémnek döntötte és szemembe nézett. Ezt annyiszor mondta már, de olyan nehéz hinni neki. Közben pedig pontosan tudom, hogy komolyan gondolja.
- Remélem – mondtam egy sóhajtás alatt. Az ajtót kulcsra zártam és beültünk a kocsiba. Harry nyugodtan üldögélt mellettem, míg én ajkamat harapdáltam, de úgy, hogy egyáltalán ne vegye észre, mert akkor megint belekezd a hegyi beszédbe. Azt pedig nem akarom.
Egy-két órája már utazhattunk, amikor megláttam azt a táblát, amely vegyes érzelmeket keltett bennem. ”Welcome to Holmes Chapel!” Egy részem örült neki, hogy megismerhetem Harry családját, a másik viszont rettegett a tudattól, hogy esetleg nem fognak kedvelni. Perceken belül leállt alattunk a motor. Harry kicsatolta a biztonsági övét és felém fordult. Kezét a combomra simította.
- Minden rendben lesz baby – félém hajolt és egy lágy csókot lehelt ajkamra. Halványan elmosolyodtam és kiszálltunk a járműből. Épp, hogy szerelmem lezárta az autót, a bejárati ajtó már nyílt is. Egy sötét hajú nő sietett felénk nagy mosollyal az arcán, mögötte egy fiatal lány, majd egy idősebb, szemüveges férfi követte.
- Végre ideértetek! Már nagyon vártunk benneteket! – mondta boldogan, majd szorosan magához ölelte a mellettem álló fiút. Tehát ő Harry anyukája. Miután elengedték egymást, a nő érdeklődve, kedvesen pillantott felém.
- Anya, ő itt Ariana, a barátnőm. Ariana, ő itt az édesanyám, Anne – megtörtént a nagy bemutatkozás. Már majdnem a kezemet nyújtottam felé, de megelőzött és engem is karjai közé vont, mint az előbb Harry-t. Meglepődöttségemet nem mutattam ki, inkább visszaöleltem. Első benyomás az, hogy közvetlen és ez tetszik, mert én pont az ellentettje vagyok.
- Örvendek Ariana! Szólíts nyugodtan Anne-nek és tegeződjünk! – azt vettem észre, hogy teljesen fel van pörögve. Teljesen olyan, mint Harry csak idősebb és női kiadásban. Pillanatokon belül megismerkedtem a nővérével, Gemma-val és a nevelőapjával, Robin-nal. Mindannyian szimpatikusak és szerethetőek. Már most imádom őket és remélem, hogy ők is kedvelnek engem. A házba érve, Gemma egyből megcsillogtatta idegenvezetői képességét és megmutatta a lakást, míg a többiek a konyhában telepedtek le és beszélgetésbe kezdtek. Talán jobb is, hogy én nem vagyok ott, mert Harry biztosan régen látta a szüleit és most van idejük egymásra. Gemma sokat bolondozott, miközben a különböző helyiségeket mutatta meg. Harry szobájánál többet időztünk és láttam róla kiskori fényképeket is. Némelyiknél röhögtem egy jót rajta, de összességében nagyon cuki volt.
Leérve a lépcsőn, a konyha felé vettük az irányt és már teljesen feloldódva nevettünk egymás mellett. Három érdeklődő szempár szegeződött ránk, de abból egy amolyan ”mindent tudok” nézéssel bírt.
- Mi a nevetés tárgya hölgyek? – kérdezte kíváncsian, de mégis nevetve Anne.
- Csak meséltem valamit Aker-nek. Ja, és átvettem a Zayn által adott becenevet. Mostantól így fogom hívni – jelentette ki büszkén Gemma és helyet foglalt Robin mellett. Én odasétáltam Harry-hez, aki egy lágy puszit nyomott az arcomra. Szemem sarkából láttam, hogy Anne vigyorogva figyel minket, miközben az ebédet készíti elő.

- Olyan aranyosak vagytok – törölte le a nem létező könnyeit Gem és sírást színlelt, de közben komolyan is gondolja, amit mondott. Szégyenlősen lehajtottam a fejemet és meghallottam a híres rekedtes nevetést.
- Tudjuk – az egózás nem maradhat el. Itthon is ezt csinálja? Már meg sem lepődök.
- Hülye – morogta Gemma és egy taslit adott öccsének. Mindenki jót nevetett rajta, kivéve az említett. Ő csak a fejét fogta és eljátszotta, hogy mennyire fáj neki.
Az ebéd isteni volt, Anne nagyon jól főz. Átmentünk a nappaliba és jót beszélgettünk. Én is meséltem magamról és a családomról is, persze apát nem említettem. Ők is beavattak a dolgokba, de főként Harry-ről volt szó, hogy honnan indult és milyen sztár lett belőle. Ennél a pontnál csak nagyképűen vigyorgott, de Gemma megint lekevert egyet Harry-nek, de most meg se kottyant neki. Érdekes.
Az idősebbik Styles testvér rávett arra, hogy sétáljunk egyet a környéken. Megmutatja majd, hogy merre van a pékség, ahol Harry dolgozott, a sulijuk és egy kis tavat is emlegetett. Örömmel sétálgattam vele az utcákon, nem csak a friss levegő miatt, azért is, mert kíváncsi voltam, hogy hol nőtt fel Harry. Igaz, nem ő vezetett körbe, de így talán jobb is volt.

--Harry--
Annyira boldog vagyok, hogy a családom ilyen jól kijön Ariana-val. Tudtam, hogy szeretni fogják, de eddig még senkivel sem voltak ennyire közvetlenek, amin meglepődtem. Barátnőmön pedig láttam, hogy megkönnyebbült érzés járja át. Nem is értem, miért parázott annyit. De már kezdem megszokni ezt a rossz tulajdonságát. Éppen anya mesélte, hogy az egyik régi barátnője kisbabát vár, amikor csörgött a telefonom. Sajnos félbe kellett szakítani a beszélgetést, de gyorsan el akartam intézni a telefonhívást. Elnézést kérve az udvarra siettem ki és meg sem nézve a kijelzőt, azonnal felvettem. Most nem akartam ezzel foglalkozni. Itthon vagyok a családommal, akiket nem sűrűn látok és velem van a barátnőm is. egy kis nyugalmat igazán megérdemelnék. Mondjuk azon is csodálkoztam, hogy a házunk előtt egy rajongó sem várt minket.
- Igen? – szóltam bele kicsit sem kedvesen. Türelmetlenül vártam, hogy a vonal túlsó végén megszólaljon egy hang és végre letegyük, majd mehetek vissza a szüleimhez.
- Harry – ne, csak ezt ne. Ez a hang a legirritálóbb az egész világon. – Azt hiszem, hogy terhes vagyok.
Még a vér is megfagyott bennem. Kérlek, Istenem, ne! …

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de mentségemre szóljon, hogy kórházban vagyok egy baleset miatt. A pozitívum az benne, hogy így van időm megírni az új részeket.:D Remélem, hogy ti jól vagytok és túléltétek az első sulis hetet!
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat és véleményeket!:)
Az új részről annyit, hogy nem lett valami hű de izgalmas, max.a vége. Mit szólnátok hozzá, ha szerdán vagy csütörtökön érkezne a következő? Mondjuk, ha megvan a 10 komment. Mit szóltok? Régen volt már alku.:D
Utolsó dolog. ITT van az új blogom, amit hamarosan elkezdek. Azonban, ha valaki vakon megbízik bennem és hiszi, hogy egy jó történettel rukkolok majd elő, az akár fel is iratkozhat.:) A név ne tévesszen meg senkit. Az is én vagyok, csak egy új fiókot kellett csinálnom, mert egy névtelen emberke megvádolt azzal, hogy elloptam a DestinyB nevet. Hát, jót röhögtem rajta, de inkább csináltam egy másikat.
Ennyi lettem volna mára, mindenkinek kitartást a sulihoz, legyetek rosszak!
Puszi: DestinyB xx

10 megjegyzés:

  1. Nemááár!!! Ugye nem terhes tényleg?? XD
    Amúgy aranyos dolog, hogy a kórházból is a bloggal/az olvasókkal törődsz, köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia. Remélem csak kitalálta és nem igaz hogy terhes, de van egy olyan érzésem, hogy nem kitalálció. Kivánok neked minden jót, remélem nem történt semmi komoly. :)

    VálaszTörlés
  3. Tejoeg...mi tortent velee,hogy korhazban vagy? Aranyos vagy,hogy meg igy is irod!! Amugy ez a resz nekem tetszett!! olyan edesej egyutt!! sztem Taylor nem terhes csak kitalaltaa...Jobbulast nekeed!!
    Puszii
    xx

    VálaszTörlés
  4. Oh my Gosh olyan aranyos cukik együtt,és a vége atya szent gatya.Tuti az Taylor volt.ÉS UGYE NEM TERHES TALROL??UGYE?? :( SZEGÉNY ARIANA HA EZT MAJD MEGTUDJA,VAGYIS NEM HA TAYLOR NEM TERHES??NE LEGYEN TAYLOR TERHES MERT SZEGÈNY ARIANA NAGYON KI FOG AKADNI.Nagyon de nagyon várom a következő részt,Kövittt<3 :) :DD

    VálaszTörlés
  5. Szia! Most írok Neked először, de már régóta olvasom a történeted, és csak egy szóval tudnám jellemezni: tökéletes4 a karakterek és a cselekmny jól fel vannak építve és kidolgozva, nem dramatizálsz túl semmit.Ugye Taylor csak hazudik hogy tönkretegye Arianat és Harryt? Mondd hogy nem terhes!!!!!
    A történettel kapcsolatban pedig csak így tovább, és nagyon várom a kövit!
    Meme

    VálaszTörlés
  6. NAgyon jó!!Siess!Szerintem amúgy nem kell minden résznek izgalmasnak lennie néha kell pár nyugis rész is:)) Imádom!Wááá..terhes???Tuti hog hazudik!!Miért vagy korházban?.:( nagyon várom a következő részeket!!!!xox

    VálaszTörlés
  7. Nagyon ügyes vagy, ez a rész nagyon jó lett . Csak így tovább :) <3 <3 <3 !!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  8. Ügyes vagy így továb és jóbulást. :) XX

    VálaszTörlés
  9. Szia! Rettento jo a blogod, remelem hamarosan hozod az ujat!! :)

    VálaszTörlés
  10. Hello! Én hatalmas rajongója vagyok a blogodnak, és tűkön űlve várom a folytatást! Nagyon tetszik,hogy részletesen írsz, és oda figyelsz mindenre :) remélem hamarosan jelentkezel, ja és 10.kommentelő vagyok ! :)

    VálaszTörlés