2013. augusztus 22., csütörtök

31. fejezet - Ugye védekeztek?



- Ariana Baker. Leszel a barátnőm?

„Bár nem vagyok hercegnő, a szeretett férfim sem szőke, mégsem tudnék szebb tündérmesét kitalálni, mint a saját életem.”

Alig fogtam fel kérdését. Mintha azt mondta volna, hogy megnyertem az ötös lottót… Nem, még annál is meglepőbb. Mindenre számítottam, de erre a kérdésre a legkevésbé. Talán túl sokat agyalhattam, mert Harry arca kicsit csalódott és ideges lett. Gyorsan akartam válaszolni, nehogy azt higgye, hogy egy csöppet is hezitálok.
- Igen – mondtam érzelmesen, meghatódva. A kétségbeesett arcot felváltotta egy hatalmas vigyor és szerelmesen megcsókolt. De ez most más volt, mint az eddigiek. Ebben a csókban benne volt minden érzelem, szeretet, bizalom, féltés.
- Reméltem, hogy ezt mondod – nevetett fel és még szorosabban ölelt.
- Azért nem válaszoltam azonnal, mert megleptél. Nem is kicsit – adtam magyarázatot, mert tudtam, hogy elvárja.
- Magamat is – mondta és értetlenül néztem rá. – Tudod, eddig mindig úgy volt, hogy a lányok könyörögtek, hogy legyenek a barátnőim. Ezért most nem is tudtam, hogy mégis mi a megfelelő pillanat.
Meglepődtem? Egyáltalán nem. Harry-vel nem rég óta ismerjük egymást, de olyan, mintha mindent tudnék róla. Minden megérzésem vele kapcsolatban bejön.
- Ahhoz képest jól eltaláltad. Ez egy tökéletes pillanat – fúrtam arcomat nyakába és mélyen beszippantottam férfias illatát, amit sosem fogok elfelejteni.
- Örülök, hogy tetszik – puszilt bele a hajamba, majd elengedett. – Akkor fürdünk?
Na, igen. Visszatért – mától hivatalosan is - barátom huncut, perverzebb énje, amihez kezdek hozzá szokni.

Meg sem várva válaszomat, már vette is le a cipőjét, majd zokniját és kíváncsian felém fordult. Talán észrevette a halvány izgatottságot és félelmet szemeimben, mert közelebb lépett és karjait körém fonta.
- Csak fürdés. Ahogy te mondtad – olyan hangsúllyal ejtette ki szavait, hogy eltűnt mindenféle kétely bennem és teljes mértékben megnyugodtam. Úgy érzem, még nem állok készen arra, hogy lefeküdjek vele.
Elmosolyodtam és apró puszikat hagytam arca minden egyes szegletén, majd ajkaink megtalálták egymást. Közben éreztem, hogy Harry a ruhám cipzárját keresi, amit rövid időn belül meg is talált. Óvatosan, lassan elkezdte lehúzni, de nem szakadtunk el egymástól. Puha kezeivel a vállamról lehúzta az anyagot, mely a földön végezte. Mondhatni, egy szál semmiben álltam előtte. Csókunk abbamaradt és hátrált egy parányit. Csillogó zöld szemeivel végigmért, aminek hatására a vízben lévő rózsaszirmok megirigyelhették volna az arcszínemet.
- Gyönyörű vagy – nézett mélyen szemembe és ezt egy csókkal is biztosította. Most rajtam a sor.
A távolságot, mely köztünk volt, gyorsan tüntettem el és szorosan elé álltam. Kezeimet izmos mellkasára simítottam és csókot kezdeményeztem, amit azonnal viszonzott. Karjai erősen fogtak és biztonságot nyújtottak.
- Mondtam, hogy ezt az inget lejjebb akarom gombolni. Teljesen – suttogtam fülébe, amitől libabőrös lett. Széles mosoly kúszott arcomra, amiért ezt váltom ki belőle.
- Én pedig azt mondtam, hogy ma este megteheted – ő is így tett. Megborzongtam mély, vággyal teli hangjától. Amint megtaláltam az első gombot, azonnal kipattintottam, majd így tettem a többivel is. Elém tárult félmeztelen teste, melyet már láttam, de most több időm volt csodálni. Kezeimet levezettem egészen alhasáig, ő pedig szaporábban vette a levegőt. Itt volt az idő, hogy most az én nevetésem töltse be a fürdőszobát. Elvigyorodott és adott egy forró csókot. Ujjaimmal lehámoztam róla az inget, miközben érintettem puha, enyhén napbarnított bőrét. Minden érintésnél valami eszméletlen érzés ragadott el és csak arra gondoltam, hogy nem akarom elengedni Őt, egy másodpercre sem.
Miután megszabadítottam a ruhadarabtól, kezemet levezettem nadrágjához, de közben ismét csókban forrtunk össze. Kigomboltam nadrágját és letoltam, ezzel felfedve izmos, modell lábait és fekete, Calvin Klein bokszerét. Elnéztem volna még tökéletes testét, de Harry az ölébe vett és egészen a kád előtt tett le.
- Így fürödjünk vagy teljesen meztelenül? – próbált komolyan beszélni, de aztán kitört belőle a nevetés. Beleütöttem vállába, amiért ilyen szemtelen és folyton zavarba hoz.
- Nos, én így maradok. Neked viszont le kell azt venned – mutattam a fekete darabra kihívóan.
- Ó. Miért is? – játékosan összehúzta szemöldökét és kezeit levezette a fenekemhez, majd erősen belemarkolt. Egy halk nyögés csúszott ki számon.
- Azért, mert én azt parancsolom – válaszoltam főnökösködő hangon, miután magamhoz tértem.
- Akkor én is parancsolhatok valamit – utánozott engem, amin muszáj volt röhögnöm.
- Mégis mit? – kérdeztem összeszorított szemekkel. Sejtettem, hogy mit akar.
- Meg kell szabadulnod valamelyik ruhadarabtól – mutatott végig rajtam és kihívóan nézett.
- Miért? Te nem tudod levenni rólam? – testemet hozzányomtam az övéhez, ezzel kicsikarva belőle egy halk, de annál erősebb nyögést. Nem válaszolt. Derekamon pihenő kezeit felvezette melltartómhoz és egy egyszerű mozdulattal kipattintotta. Miközben levette rólam, folyamatosan engem nézett, én viszont nem mertem szemeibe nézni, ahhoz túl szégyenlős voltam. Már a tudattól is, hogy Harry meglátja melleimet, parányira zsugorodott a gyomrom. Talán azért, mert halványan még mindig élnek bennem Patrick szavai.
- Ne csukd be a szemed, baby. Tökéletes vagy és ez nem változik, amikor kevesebb ruha van rajtad. Akkor csak még gyönyörűbb vagy – szavai melengették szívemet és óvatosan kinyitottam szemeimet. Azonnal szembetaláltam magam kedves mosolyával és szemei tényleg azt sugallták, amit az előbb mondott. – Higgy nekem.
Sóhajtottam, majd kezemmel beletúrtam hajába és gyengéden meghúztam. Puha, meleg kezeivel hátamat simogatta, amitől a fellegekben jártam.
- Leveszed rólam? – a szemtelen mosoly ismét kiült arcára. Úgy döntöttem, hogy most én jövök. Ebben közre játszottak Harry előbbi szavai, melyekkel több önbizalmat öntött belém, mint eddig bárki.
Nem szóltam semmit, viszont cselekedetem elárult mindent. Kezeimet csigalassúsággal vezettem le testén, olykor letértem az útvonalról és simogattam bőrét, amit behunyt szemmel élvezett.
- Ne csukd be a szemed – idéztem kérését vigyorogva és fogaimmal meghúztam alsó ajkát. Ennek hatására szemei kipattantak. Megleptem. Talán még magamat is. Mikor visszatért, úgy tapadt ajkaimra, mintha ez jelentené neki az életet.
Gyengéden lehúztam róla alsóját és szemeim lefelé kalandoztak.
- Ne foglalkozz vele. Megígértem, hogy csak fürdünk – utalt itt merevedő férfiasságára. Fejemet elfordítottam és hagytam, hogy arcom ismét vörös legyen. Ő persze kuncogott rajtam, majd hajamra nyomott egy óvó puszit. – Biztos, hogy nem akarod ezt levenni?
Egyik kezét levezette bugyim széléhez és enyhén meghúzta. Ó, a francba is a rohadt félénk természetemmel. Egyszer élünk és rájöttem, hogy szeretem Őt.
Ahhoz túl kábult voltam, hogy bármit is kinyögjek, ezért megszorítottam kezét, biztosítva, hogy Ő tegye meg.
Úgy húzta le rólam, mintha porcelánból lennék és egy óvatlan mozdulattól darabokra hullanék. Kiléptem belőle, ő viszont még mindig előttem térdelt. Tekintete a földet nézte, vagyis ezt beszéltem be magamnak, de pontosan tudtam, hogy mit bámul.
- Harry – szólaltam fel bosszúsan. Nevetve sóhajtott egyet és gyengéd csókot nyomott mindkét combomra, amitől megborzongtam. Miközben feltornázta magát álló helyzetbe, pillantása egyszer sem szakadt el testemtől.
Itt volt az idő arra, hogy letámadjam. Másodperceken belül egymás ajkát téptük, azonban levegőhiány miatt el kellett válnunk. Ez volt a megfelelő pillanat ahhoz, hogy végre elmerüljünk a habok között. Figyelmesen beültem, amit persze Harry árgus szemekkel figyelt. Majd ő is követett, így én élvezhettem testének látványát. Velem szemben ült le.
A víz égette bőrömet, de nem érdekelt. Csak az számított, hogy Harry-vel vagyok itt. A háta mögül elővett két pezsgős poharat, majd az üveget is. Figyeltem minden mozdulatát. Mivel tele volt pezsgővel, ezért meg-megrándultak izmai, melynek én nagyon is örültem.

- Alkoholmentes – mondta finoman és felém nyújtotta az egyik poharat. Hálásan rámosolyogtam és elvettem tőle. Miután magának is töltött, poharát megemelte és a szemembe nézett. – Kettőnkre!
Óriási mosoly terült szét arcomon és majd kiugrottam a bőrömből, de inkább nem járattam le magamat.
- Kettőnkre! – ismételtem szavát és megtörtént a koccintás. Belekortyoltam a hűtött italba, majd a kád szélére helyeztem és kényelmesen elhelyezkedtem. Harry is így tett. Szerencse, hogy a víz felszínét hab borította, különben tökéletesen rálátott volna mindenemre. Nem annyira zavart, az viszont annál inkább, hogy a pirulásom garantált lett volna. Csend uralkodott, csak egymást néztük. Talán ez többet mondott bármilyen megszólalásnál. Csodálattal meredtem az előttem ülő fiú szemébe, aki újra színeket vitt az életembe. Eddig azt hittem, hogy jól vagyok, de tévedtem. Éreztette velem, hogy tévedtem. Most érzem úgy, hogy teljes minden. Visszahozta a szerelmet az életembe és ezért örökké hálás leszek neki, bármi történjék is kettőnkkel.  Gondolatmenetemet Harry szavai zavarták meg.
- Nem akarsz ide jönni? – kérdezte kedvesen, de hangjában éreztem némi pimaszságot is. Jóízűen nevettem rajta, majd ügyelve arra, hogy testem biztos ne látszódjon ki a habok közül, óvatosan odakúsztam hozzá. Lábait szétnyitotta és befészkeltem magam. Kicsit megugrottam, mikor fenekem súrolta férfiasságát, Ő persze kiröhögött. Nevetése nem sokáig tartott, mert erősen hozzányomtam magam. Mélyet sóhajtott, így most nyeregben éreztem magam. Fejemet mellkasára hajtottam, ő pedig kezeit hasamra helyezte. Nyakamat és a fülem mögötti részt hintette be apró, nedves csókokkal. Akaratom ellenére is jóleső sóhajok csúsztak ki a számon. Annyira tökéletes volt a pillanat, hogy vártam, mikor fogja megzavarni valami. A filmekben általában így szokott lenni.

Fejemet felemeltem és Harry csillogó zöld szemeibe néztem. Majd nyakát kezdtem csókolni, aminek következtében mély sóhajok hagyták el a száját. Hirtelen ért, mikor kezét levezette a combomhoz és simogatni kezdte. Csukott szemmel élveztem kényeztetését, miközben ajkaim még mindig a nyaka vonalánál tevékenykedtek. Időközben kezei belső combomra vándoroltak, emiatt belenyögtem nyakába.
- Nem teheted ezt velem – motyogtam elhalóan. Megőrjített és éreztem, hogy kívánom Őt.
- Mit? – mosolygott le rám ártatlanul. Legszívesebben megütöttem volna, de nem volt hozzá erőm. Elgyengített. – Ez még semmi ahhoz képest, amit kaphatnál tőlem.
Vigyorgott, mint a vadalma. Tudta, hogy ez a kijelentése csak jobban beindított. Nem baj, fogsz te még kapni, Styles.
- Ideje kiszállni – duzzogtam és felálltam. Nem néztem rá, feleslegesnek tűnt. Így is tudom, hogy meztelen testemet figyeli. Legalább megmenekültem egy pirulástól. Óvatosan kiléptem a kádból és magam köré csavartam az egyik törülközőt. Úgy éreztem, most már felé fordulhatok.
Vággyal teli szemekkel meredt rám és ettől vigyorognom kellett. Végre én győztem.
- Ezt még visszakapod – mondta sértődötten és követte mozdulataimat, majd a másik darabot a derekára tette.
- Ugyan már. Nekem kell visszaadnom egy csomó mindent Styles – oktattam ki és átsétáltam a szobába. Bőröndömhöz léptem és kivettem a pizsamámat. Nem a legszexisebb darabok, de alvásnál nem is az a fontos, hanem a kényelem és én ebben érzem jól magam. Nem is törődve Vele, ledobtam a fehér anyagot magamról. Tudtam, hogy ezzel tovább kínozhatom. Gyorsan felvettem a vékony pólót és rövidnadrágot, na meg a fehér neműmet is.
- Wow – hallottam mögülem mély hangját. Büszke mosolyt villantottam felé és bemásztam az ágyba.
- Most már aludhatok meztelenül? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Meg ne próbáld Harry. Viseld az alsógatyád által nyújtott bezártságot és tedd le magad – osztottam ki és nem is figyelve rá, elővettem a telefonomat.
- Persze – mondta duzzogva és szemem sarkából néztem, ahogy magára kapja a szürke bokszert.
Láttam, hogy anya keresett, ezért úgy döntöttem, hogy felhívom, náluk most reggel van.

- Igen? – hallottam meg drága édesanyám hangját, melynek bármikor tudok örülni.
- Szia, anya! Észrevettem, hogy hívtál – adtam magyarázatot és vártam. Közben Harry befeküdt mellém az ágyba és ő is elővette a sajátját, de közben engem is figyelt. Mintha tervezne valamit.
- Jaj, tényleg. Csak azt akartam tudni, hogy minden rendben van-e veled. Vagy inkább veletek? – éreztem a játékosságot hangjában, amivel megmosolyogtatott.
- Igen, minden oké. És te? Hogy vagy? Eszel rendszeresen? – támadtam le a kérdésekkel és kíváncsian vártam, miközben vetettem egy pillantást Harry-re. Arcán nyugtató mosoly ült és már nyoma sem volt a fürdés közben megmutatkozó tekintetének.
- Persze – felelte egyszerűen. Szinte magam előtt láttam, ahogy legyint egyet. – Kislányom, ugye védekeztek?
Köpni-nyelni nem tudtam. Szemöldököm az egekbe szaladt és sóhajtottam egyet. Meglepett a hirtelen témaváltás.
- Anya! Nem gondolod, hogy ez indiszkrét kérdés volt? – kérdeztem zavarodottan, majd szememmel ismét Harry-t néztem, hiszen félig róla beszélünk. Összehúzta szemöldökét, mire én csak leintettem.
- Egyáltalán nem. Tudod, nem szeretnék pár hónapon belül nagymama lenni és még te is fiatal vagy az anyasághoz. Nem is beszélve Harry-ről és az apaságról. Persze, nem azt mondom, hogy ne legyen gyereket, félre ne érts. Csak azt akarom, hogy ne kapkodjatok el semmit – hadarta el a mondandóját, amiből tényleg csak a lényeget fogtam fel.
- Ne aggódj, anya. Szerintem is ráér még a dolog – nem akartam konkrétan beszélni, mert akkor tuti, hogy Harry vigyorgásba kezd.
- Helyes. Én most megyek a boltba. Majd még beszélünk kicsim. Vigyázz magadra! Szeretlek – hallottam, ahogy puszit küld a vonal túlsó végéről.
- Ti is! Én is szeretlek! Szia – bontottuk a vonalat és letettem a készüléket az éjjeli szekrényre.

Megfordulva, Harry kíváncsi arcával találtam szembe magam. Zavarban éreztem magam, mert tudtam, hogy rá fog kérdezni.
- Miről beszéltetek? – hát nem megmondtam? Fejemet letettem a párnára és azon gondolkoztam, hogy hogyan kellene úgy elmondani, hogy közben az arcom normál színben maradjon. – Ariana?
Rég szólított már a nevemen, ezért felé kaptam a fejem. Elmosolyodott és közelebb csúszott hozzám. Orrával megbökte az enyémet, emiatt pedig felnevettem. Szemébe néztem és láttam, hogy már tűkön ülve várja, hogy megosszam vele az imént történt beszélgetés részleteit.
- Anya jól van és eszik is. Hál’ istennek – tereltem el a témát a fontosabb dolgokról.
- Ennek örülök, de nem hiszem, hogy erről beszélgettetek végig – összehúzta szemöldökét és ujjaival maga felé fordította az arcomat. Sóhajtottam egyet és belekezdtem.
- Nem. Azt is mondta, hogy… - nehezen tudtam beszélni és ezt ő is észrevette. Ezért kezét hasamra vezette és nyugtatóan simogatta. Az ilyen helyzetekben annyira hálás vagyok neki. – Hogy reméli, hogy védekezünk.
Gyorsan kimondtam és arcomat a párnába fúrtam. Hallottam, ahogy rekedtes nevetése felcsendül és a vigyort is az arcára képzeltem.
- Ez nem ciki – még mindig röhögött és úgy döntöttem, hogy levakarom az arcáról a vigyort, azaz ugratom egy kicsit.

- Tényleg? Képzeld, hogy azt is mondta, hogy attól függetlenül nem bánná, ha nagymama lenne – mosolyogtam ártatlanul, mire zavartan nézett. Nem sokáig bírtam és kitört belőlem a röhögés. Összeszorított szemekkel hozzám vágott egy párnát. Ebből egy szép kis csata keletkezett, majd amikor már egyikőnk sem bírta, abbahagytuk.

Best Girlfriend Ever! xx
- Nem akarsz felnézni twitterre? – kérdezte egy sunyi mosoly kíséretében. Talán tud valamit, amit én nem?
- Te mondtad, hogy inkább ne – ráncoltam szemöldökömet, de már nyúltam a telefonomért.
- Tudom, de most sem az üzeneteket kell nézned, hanem a megjelöléseket és egy képet – még mindig vigyorgott, mint a tejbe tök. Gyorsan bejelentkeztem és több száz értesítésem volt, de csak a legújabbakra mentem rá. Harry jelölt meg.

Egy közös képet tett fel, amit pár napja csináltunk. A szöveg, amit hozzáírt nagyon édes volt és egy kicsit el is érzékenyültem. A fiúk azt gondolhatják, hogy ez csak egy álca, de tévednek. A lényeg, hogy mi tudjuk, hogy Harry komolyan gondolta a szavakat. Vagyis remélem, hogy így van. Felé fordultam és meg sem várva reakcióját, egyből rávetettem magam, persze nem olyan értelemben. Nevetve átölelt és éreztem testének melegét és védelmezését. Tudtam, hogy bármitől megvédene, ha szükség lenne rá.


Sziasztok!
Először is, bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a frisset, de egy rokonom kórházban volt. Gondolom, így érthető.
Másodszor pedig: 14 kommentet sikerült összehozni, aminek nagyon-nagyon örültem és persze a 34 tetszik-nek is! Imádlak benneteket!
Viszont van valami, amit meg szeretnék osztani veletek. Ihletem már nem sok van ehhez a történethez, úgyhogy a tervezett 50 rész helyett csak 40 lesz, mert úgy érzem, hogy addig tudok normális részeket hozni. Ha tovább írnám, akkor nem hiszem, hogy örülnétek annak, amit olvashattok. Természetesen befejezem és nem hagyom csak így abba. Lesz még itt izgalom, azt garantálom! :D Már a befejezés is kirajzolódott a fejemben. Amúgy szerintetek happy end lesz? :D
Remélem, hogy nem vettem el annyira a kedveteket ezzel az információval. Deeeee....*dobpergés*:
Van egy jó hírem is, persze, ha ezt jónak veszitek.:P Miután ezt a történetet befejeztem, egy új blogot nyitok. Az ötlet már megszületett a fejemben és amint megvan hozzá minden, meg is nyitom. Nagyon örülnék neki, ha azt is olvasnátok!
Kíváncsi vagyok. Mit gondoltok erről a részről? Mert most szakítottam a hagyományokkal és nem volt benne semmi izgalom és dráma.:D
Puszi:
DestinyB xx
Ui.: bocsi a sok dumáért.:D


5 megjegyzés:

  1. Nagyon joo!! Gyorsan a kövit!!!

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nagyon tetszett a rész, és várom a folytatást!!!
    És ha belekezdesz egy új blogba, rám számíthatsz, biztos olvasni fogom! ;)

    xx

    VálaszTörlés
  3. Nagyon de nagyon tetszett ez a rész és alig várom a folytatást.És a részről annyit mondanék hogy imádtam <3<3<3<3 Harry olyan aranyos kedves szexy édibédi cukorfalat volt ahogyan Ariana is.És az a telefonbeszélgetés hát az nagy volt.Olyan cukik együtt,és nagyon de nagyon várom a folytatást <3<3 :) :D

    VálaszTörlés
  4. úristen úgy imádooom*-* mint a többit..áh olyan jó..! nem tudom elmondani annyira ;) kár h befejezed én reménykedtem h öröké tart..:)xd mivel én olvasnám szívesen:) de nem baj. és új blog ááá már is imádom*-* én olvasója leszek az 100% :D olyan kár h nin vége ennek a blognak..:/ de sebaj jön egy új blog amit Te fogol írni és én meg már imádom de úgy..:) eddig nem komiztam ha 1-2szer igen. és ezért bocsánatot kérek.rem nem haragszol. annyira de annyira jól írsz.. beletudom élni magam.mintha én lennék a szereplő:DD imádom*-* nem tudom elégszer elmondani.;) mindig azt is várom h a te blogod is kint legyen h jött egy új rész :) annyira jó h belekeztem:) rossz lesz h vége lesz de egyszer mindennek vége.. várom a kövit és a vége remélem Happy lesz<33 :D kiváncsi leszek milyen izgalom meg minden lesz még.. ki derül-e h Harry drága mit csinált vagy nem?!!! a másik blogodat feltétlenül kell h linkeld :) olvasni fogom és ha nem fogok komizni akkor tud h imádom*-* és bocsi h nem nagyon komiztam és lehet amásikba se nagyon fogok de rem most ezzel bepotóltam és nem harakszol. a másikhoz meg igyekezek komizni ... ha nem fogok tudni majd írok megint valami ehez hasonlót.:)))ezt a blogot ááá de imádom*-* még akkor is fogom ha befejezed :) és a másikat is :) ha annak is vége lesz kezd még egyet:D már azt is imádoooom*-*:DD <33 várom a folytatás<3 <3 <3 <3 <3<3<3<3

    VálaszTörlés