30. fejezet - Majd ezt mondd este is!

Nem szólt semmit, csak meredt rám, ami miatt még dühösebb lettem és már nem bírtam tovább…

 

TCA '13

- Tehát? – fújtattam egyet. Türelmes ember vagyok, de ez most sok volt.
- Mégis mit kellene mondanom? – értetlen tekintettel meredt rám és helyet foglalt a mellettem lévő ülésen.
- Azt, hogy mit jelent az üzenet és azt, hogy ki küldte. Tudod, nem kicsit érthető félre – világosítottam fel és ittam a vizemből egy kicsit, hátha attól megnyugszok egy kicsit.
- Oké. Gemma, a nővérem írta – most én vágtam idióta arckifejezést, ezért folytatta. – Amikor nem voltál itt, Gem eljött és bulizni voltunk. Elég sokat ittam, de nem akartam elmondani neked. Tudod, az édesapád miatt.
Először nem akartam elhinni, de rájöttem, hogy biztos, nem hazudna nekem. Most kellemetlenül és hülyén éreztem magam, amiért lecsesztem a semmiért. Kínos csend telepedett közénk, ő persze engem nézett, míg én ajkamat harapdálva bámultam ki az ablakon. Majd erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Ne haragudj – néztem szemeibe, ő pedig elmosolyodott. Ezek szerint nincs baj. Ettől függetlenül nagyon is utálkoztam magam felett, amiért letámadtam.
- Semmi baj. Szólnom kellett volna – adott homlokomra egy édes puszit és ez teljes mértékben megnyugtatott.
- Figyelj, felőlem ihatsz alkoholt. Attól, hogy én nem sűrűn iszok, neked lehet. Különben sem tilthatom meg. Rendben? – szerettem volna tisztázni a dolgokat, mielőtt azt hiszi, hogy bűn az, ha iszik.
- Aha – végül megölelt, én pedig hozzábújtam és szinte eltűntem karjaiban. Nem tudom, meddig lehettünk így, de éreztem, hogy zsibbad a kezem, ezért nagy nehezen elszakadtam tőle. Az út hátralévő részében nem történt semmi érdekes. Mindenki lefoglalta magát valamivel, én például Harry hajával szórakoztam. Megpróbáltam befonni egy hosszabb tincset, de nem igazán sikerült.
Miután leszállt a gép LA-ben, megragadtuk a cuccainkat és a kocsihoz sétáltunk, amely már várt ránk. Közben néhány rajongóval képet csináltak a fiúk és aláírást is adtak. Volt, aki tőlem szeretett volna. Kedvesen aláfirkantottam az elém tartott papírt és még egy fotót is készítettünk. Örültem neki, hogy vannak aranyos rajongók is. Harry kérésére nem olvasom az üzeneteket, amiket kapok. Gondolkodtam rajta, hogy talán még meg kellene néznem, de mindig elástam ezt az ötletet.
~~~
A szobánkba érve nagyot lestem. Valami eszméletlen volt. Ez a luxus jellemző LA-re, ezért nem csalódtam. Harry persze csak nevetett ámuldozásomon. Nyilván ő hozzá van szokva az ilyenekhez, de egy magamfajtának ez olyan, mintha egy szegény embert odavezetnének egy svédasztalhoz. Arra jutottam, hogy a nagy meleg miatt veszek egy fürdőt és pihenek egy kicsit. Megfogtam a tiszta ruháimat és egy törülközőt, ami az ágy melletti komódon pihent.
- Mehetek én is? – Harry mögém lépett és érzékien a fülembe suttogott. Megborzongtam tőle és azon gondolkoztam, hogy meddig bírom még. Alig pár napja van köztünk valami és már is tegyük meg? Ez nem rám vall, de Harry mindig képes kihozni belőlem valami újat és tényleg akarom Őt. De talán még nem jött el az ideje.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, mert téged ismerve, annak nem fürdés lenne a vége – sóhajtottam nevetve egyet és megfordultam ölelésében. Így egyenesen smaragdzöld szemeibe nézhettem.
- Tudom, hogy az még korai lenne. Csak fürdés. Na? – kiskutya szemekkel nézett rám, aminek nagyon nehéz volt ellenállni.
- Majd talán holnap este – adtam szájára egy gyors csókot és kiszabadultam karjai közül, még mielőtt elérte volna, hogy igent mondjak. Még hallottam bosszús sóhaját, amin jót derültem. Míg a kádban ültem, végiggondoltam az eddigi utamat a srácokkal. Az elején szinte mindegyik köcsög volt, de úgy látszik, hogy megszerettek és elfogadtak. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy miként állunk Harry-vel, mert minden szuper, de mégis annyira érthetetlen. Ahogy ő mondta, volt első randink, de hogyan tovább? Automatikusan a barátnőjének tekint vagy mi? Ő már úgy gondolja, hogy együtt vagyunk? Talán igen, talán nem. Ez megőrjített belül és elhatároztam, hogy rákérdezek, de majd csak a holnapi díjátadó után. Erről jut eszembe, remélem, hogy Lou választott nekem ruhát, mert én nem tudom, hogy mit kellene felvennem.
Ma alig beszéltem Lucas-szal, de ami a legfurcsább az az, hogy nem is hiányoltam egyáltalán. Persze, világosan megmondtam neki, nem is egyszer, hogy mi már soha nem lehetünk legjobb barátok. Valószínűleg felfogta, mert nem lófrál folyton körülöttem. Azért nem fogom elmondani neki, hogy mi van köztünk Harry-vel, mert akkor képes lenne bármire. A Taylor-os eset miatt gondolom mindezt.
Meguntam az egy helyben ülést és már a víz is kezdett kihűlni, ezért kiléptem a kádból és felöltöztem. Már vártam a srácok koncertjét, de Harry idegenvezetését még jobban. Azt ígérte, hogy elvisz néhány híres helyre és mond is róla néhány szót. Kíváncsi voltam rá. Ehhez mérten választottam ruhát, hisz baromi sokat fogunk sétálni és - magamat ismerve -, magas sarkúban annyit gyalogolva biztos, hogy meghalnék. Na, meg persze a hőmérséklet miatt is lazábbra fogtam az öltözködést, mert most perpillanat 33 fok van.
Harry az ágyon feküdt és telefonjával szenvedett. Egy fehér póló volt rajta és egy térdig érő farmernadrág, ami kiemelte izmos, szexi lábait.
- Mehetünk baby? – kezdem megszokni ezt a becenevet és már majdnem ott tartok, hogy tetszik is. Felült és várt a válaszomra, közben alaposan végigmért, elidőzve a combomon.
- Igen, Styles – ha ő is, akkor én is. Nevetve megrázta fejét és feltápászkodott eddigi helyéről. A többieket is megkérdeztük, hogy van-e kedvük velünk jönni, de senki sem akart kimozdulni ebben a melegben. Akkor ezek szerint mi vagyunk a vagányak, akik ki mernek menni. Jézusom, de hülye vagyok.

Először a Walk of fame-hez mentünk, ahol lefotózkodtam Arnold Schwarzenegger csillagával és majd büszkén mutatom meg anyának. Úgy döntöttünk, hogy itt csak ezt nézzük meg, mert már páran felismerték Harry-t és nem szerettünk volna feltűnést kelteni, csak turistákként szerettünk volna sétálgatni. Csináltunk néhány képet is kettőnkről, amely közben folyton nevettem, mert Harry bolondozott.

A&H♥

Elkocsikáztunk Hollywoood-ba, ahol a híres fehér felirathoz is felmentünk és persze le is fotóztam. Majd a híres utakkal is megismerkedtünk az autóból. A Hollywood Boulevard-on kétszer is át kellett mennünk, mert könyörögtem, hogy még egyszer menjünk. Harry csak nevetve megrázta a fejét és teljesítette kérésemet, de megjegyezte, hogy jövök neki eggyel. Már előre félek, hogy mit akarhat. Beverly Hills-ben is tettünk néhány kört, majd lassan visszatértünk a szállodába. Meglepődve néztem az órát, amely már hat órát mutatott. Ez csak egyet jelenthet. Mennünk kell a Staples központba, mert ott lesz a koncert.
- Irány vissza a kocsiba – mondta sietősen Harry, miután rájöttünk, hogy senki sincs a lakosztályban, vagyis a koncert helyszínén vannak. Lesiettünk a lépcsőn és már a pedált nyomta Styles.
Szerencsére nem cseszett le minket Tom, amin rendesen elképedtünk. Megbeszéltem Harry-vel, hogy nem mondjuk el neki, hogy igazából is van valami köztünk, mert akkor majd nem akarja behajtani a büntetést, amit még régebben kaptunk. Akkor még irtóztam attól, hogy egy hetet Harry-vel egy lakásban, bezárva töltsek, most viszont nagyon is örülök neki.

A koncert ismét fergeteges volt, a srácok tisztán énekeltek és megint hülyéskedtek rendesen. Nem csak a közönség, de mi is jókat nevettünk az összehordott marhaságokon. Fáradtan, izzadtan, de jó kedvvel jöttek le a színpadról. Zayn azonnal Perrie-hez, Louis El-hez, míg Harry felém lépkedett. Egy rövid csókot adtam neki, gondosan figyelve arra, hogy Tom észre se vegye. Hiába, édes a bosszú. Mindenki visszatért a szállodába és Louis-ék szobájába telepedtünk le. Tom beszélt nekünk a holnap esti TCA-ról és megnyugtatott minket, hogy a híresztelésekkel ellentétben, Taylor nem tud részt venni a díjátadón. Mondanom sem kell, hogy mindenki örült ennek és boldogan tért nyugovóra. Egy gyors fürdés után én is befeküdtem az ágyba Harry mellé. Átfogta a derekamat és így ért el az álom mindkettőnket.

~~~

Arra ébredtem, hogy Harry puszikat hagy az arcom területén. Nagyon jól esett, ezért nem nyitottam ki a szememet és tovább élveztem kényeztetését. Azonban egy idő után megunta.
- Ez nem ér! – nyögtem fel és álmosan ránéztem. Jót nevetett csalódottságomon és most nem az arcomat, hanem a számat célozta meg, ami még jobban tetszett. Már ott tartottunk, hogy Harry a pólóm alját húzza felfelé, amikor aztán kopogás hallatszott az ajtó túloldaláról. Dühösen fújtatott egyet és odasétált. Vajon, ha nem zavar meg minket senki, meddig jutunk el? Ez egy remek kérdés volt, csak éppenséggel a választ nem tudtam rá.
- Ki volt az? – ültem fel az ágyban, mikor visszatért hozzám és leült.
- Tom. Ideje öltözködni, mert hamarosan indulunk – mondta semlegesen, de még mindig éreztem, hogy bosszús, amiért abba kellett hagynunk a dolgokat.
- Hová? – fogalmam sem volt, hogy mégis miről beszél.
- Hát a Teen Choice-ra – válaszolta, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
- Az nem este lesz? – ha eddig nem vágtam értetlen fejet, most biztos látszott rajtam a tudatlanság.
- Hat órától lesz a vörös szőnyeges bevonulás és most délután 2 van. Elég sokat aludtunk. Szerintem ne is öltözz át, mert hamarosan jön Lou a ruhákkal – beletelt egy-két percbe, amíg felfogtam, hogy mit mondott. Már két óra van? Az szép.
- Öhm, oké. De akkor lezuhanyzok – felálltam és kerestem egy tiszta törülközőt. Indultam volna fürdőszobába, de Harry utamat állta. Érdeklődve pillantottam fel rá.
- Tegnap azt mondtad, hogy ma együtt fürdünk – huncut mosolya lélegzetelállító volt. Gondoltam, húzom egy kicsit az agyát.
- Azt mondtam, hogy lehet – hangsúlyoztam ki az utolsó szót. Már szólni akart, de folytattam. – Amúgy meg estéről volt szó és még csak délután van.
Okosan mosolyogtam rá, ő pedig lemondó sóhajjal az ágyhoz sétált és egy magazint vett a kezébe. Kicsit megsajnáltam szegényt, de jobb, ha tudja, hogy nem vagyok könnyű préda. Még, ha együtt fürödnénk, akkor sem csinálnánk semmi olyat. Csak fürdés.
- Lenne már este – morogta magának, de meghallottam és jót nevettem rajta.
Miután felfrissítettem magam, az egy szál fehér anyagban kiléptem a fürdőből és már Lou is itt volt. Harry csillogó szemekkel mért végig és megnyalta alsó ajkát. Hát persze, hogy elvörösödtem és ezt Lou is észrevette, majd kuncogni kezdett.
- Örülök, hogy látlak Ariana – ölelt meg és Harry felé fordult, aki még mindig engem bámult, vággyal teli szemekkel. – Megtennéd, hogy átmész a többiekhez és lefürdesz, majd utána magadra veszed a ruhákat, amik már várnak rád?
Lou meg sem várva válaszát, a vászonhoz lépett, melyben valószínűleg a ruhám volt. Harry lassan felállt és hozzám sétált.
- Tudod, hogy megölsz? – suttogott a fülembe, majd egy csókot lopva, elhagyta a szobát. Szívem hevesen dobogott és rájöttem, hogy nagyon is akarom Őt.

Miután magamhoz tértem, Lou-hoz sétáltam és kíváncsian vártam, hogy mit választott nekem. Eltátottam a számat, mert megint kitett magáért és már most imádom a ruhát. Magamra kaptam, majd barátnőm – igen, már annak nevezzük egymást -, megcsinálta a sminkemet és begöndörítette a hajamat. Miután készen lettünk fél öt is elmúlt. Átmentünk a fiúkhoz. Lou Eleanor-t és Perrie-t már előttem ”elkészítette”, így ők már készen ültek a kanapén. Időközben azt is megtudtam, hogy Lucas úgy döntött, nem jön velünk és elment valamerre. Én megmondtam, hogy nem lesz régi a kapcsolatunk. Sőt, kezdünk még jobban eltávolodni egymástól.
Szemeim Harry-t keresték és azonnal meg is találták. Arcán büszke mosoly ült és elém sétál, miközben én is végigmértem. Egyértelműen kijelenthetem, hogy ez az ing abszolút a gyengéim közé tartozik. Senki sem figyelt ránk, ezért arra gondoltam, hogy most én fogom kikészíteni, ahogyan ő tette a suttogásával.
- Gyönyörű vagy – lehelt gyengéd csókot ajkamra, de tudtam, hogy most azonnal leteperne, ha nem lenne itt más rajtunk kívül. Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle.
- Ezt az inget szívesen lejjebb gombolnám – néztem rá pimasz mosollyal. Ő ugyanígy tett és közelebb hajolt.
- Ma este megteheted – suttogta mély hangján fülembe, amitől libabőrös lettem. Most nem adhatom meg magam, nem lehetek gyenge. Muszáj volt gyorsan összekapnom magam, mielőtt nyeregben érezné magát.
- Már alig várom – úgy tettem, ahogyan ő és óvatos puszit adtam füle mögé. Válasza egy mély sóhaj volt. Tudtam, hogy nem bírja sokáig és nagy önuralomra van szüksége.
- Fejezd be – beszélt halkan, de fájdalmasan úgy, mintha bántanám. Remekül szórakoztam tehetetlenségén. Eltávolodtam tőle és győztes vigyort mutattam felé. A többiek felé nézett, megakadályozva ezzel azt, hogy beismerje a nyilvánvalót. Alul maradt és beindult.
- Majd ezt mondd este is! – ezzel úgy gondolom, hogy feltettem az i-re a pontot és otthagytam. Pont jókor, mert Tom jött be az ajtón és egyből terelt is minket kifelé.

A szemöldököm az egekbe szökött, mikor megláttam a hotel előtt álló fekete limuzint. Még sosem ültem ehhez hasonlóban, csak filmekben láttam, hogy a kényelmes bőr ülésen pezsgőt iszogatnak az emberek. Sokszor elképzeltem már, hogy vajon milyen lehet. Ezek szerint most szerencsém lesz kipróbálni.
- Hölgyem – tárta ki előttem az ajtót Harry. Egy köszönöm után beültem és körülnéztem a hatalmas járműben. Miután mindenki elfoglalta a helyét, elindultunk a helyszínre, közben pedig kaptunk egy-egy pohár pezsgőt. Úgy volt vele Tom, hogy ennyitől nem tudunk berúgni. Harry bizonytalanul adta át nekem a poharat, de egy bíztató mosolyt küldtem felé és belekortyoltam az italba. Biztos, hogy a legdrágább fajtából volt, mert isteni íze csak úgy égette torkomat.
A lányokkal nem szerettünk volna reflektorfénybe kerülni és Tom is úgy gondolta, hogy így is készülni fog rólunk jó néhány fotó. Ezért mi nem a vörös szőnyeg – ami egyébként kék volt -, felé vettük az irányt. Elfoglaltuk a közönség soriban a helyünket és izgatottan vártuk a fiúk előadását.
Megszólalt egy bemondó hang és felkonferálta a One Direction-t, hiszen ők nyitották meg a show-t. Nem csalódtam bennük, zseniálisak voltak. Majd megjelent a két műsorvezető és közölték a srácokkal, hogy mindegyik jelölésüket sikerült díjra váltaniuk. A közönség üdvrivalgásban tört ki és sikítani kezdtek. Mi állva, büszkén tapsolva ünnepeltük őket. Miután lementek a színpadról a backstage-be siettünk, ahol már ugráltak örömükben.

Azonnal Harry nyakába ugrottam és gratuláltam neki, majd sorban a többi fiúnak is. Perceken belül Tom jelent meg és megszorongatta őket.
- Tökéletes este – mondta izgatottan Niall és mindenki helyeslően bólogatott.
- Srácok, nektek már nem kell többször színpadra mennetek. Szóval, ha úgy gondoljátok, hazamehettek. Csak előtte még fotózkodni kell a díjjal – közölte az információkat Tom. Zerrie, Elounor és Niall úgy döntöttek, hogy maradnak és buliznak egyet, valamint megnézik a fellépőket. – Tudjátok, hogy most egy hónapos szünet következik, ami a turnét illeti. Viszont 25-én VMA lesz és ott is felléptek. A többit majd még megbeszéljük. Ariana, Harry! Veletek még beszédem lesz holnap, úgyhogy ne lépjetek le. Most megyek és köszönök Demi-nek.
Ezzel le is tudott mindent. Sejtettem, hogy nem felejti el, de mint már mondtam, boldog vagyok emiatt.
- Maradjunk vagy menjünk? – kérdezte kedvesen Harry. Tudom, hogy szíve szerint már indult is volna a hotelba és csak a közös fürdőzés járt a fejében.
- Hm. Talán… Menjünk – amint kimondtam, széles vigyor jelent meg arcán és megcsókolt. Közben Liam is eltűnt, de fogalmam sem volt, hogy hová.
- Akkor induljunk – megfogta a kezemet és izgatottan sétált előre. Magamban csak nevettem rajta, mert úgy nézett ki, mint egy öt éves kisgyerek, aki most kapta meg a játékát.
Beültünk a limuzinba és a sofőr már indult is. Út közben édes csókokat loptunk egymástól és mindenen nevettünk, mint két idióta. Felszabadultan éreztem magam és boldog voltam Harry-vel.
A jármű megállt és mi azonnal kipattantunk belőle, intve egyet a kormány mögött ülőnek. Elkértük a szobakulcsot és a lépcsőn mentünk fel. Nem zavart, hogy milyen sokat kell lépdelni, mert Harry mellett haladtam és férfias kezét szorítottam.

Kicsit szenvedett a zárral, de csak sikerült kinyitnia és kulcsra zárta mögöttünk az ajtót. Egyből letámadta ajkaimat és kezével a hátamat simogatta. Óvatosan a fürdőszoba felé kezdett tolni és amint beértünk, hirtelen megálltam. A kádban és körülötte is vörös rózsaszirmok voltak elszórva, melyet a gyertyafények világítottak meg. Értetlenül, mégis meghatódva néztem Harry-re.
- Ariana Baker. Leszel a barátnőm?






Helloka!:)
Elérkeztünk ismét egy kerek fejezethez és szerintem ez lett az eddigi leghosszabb. Nagyon remélem, hogy nektek is tetszik!
Szeretném megköszönni az előző részhez érkezett 4 kommentet és a tetszik-eket!!!
Elárulom nektek, hogy már 5 résszel túlléptünk a blog felén, azaz 50 részesre tervezem, de lehet, hogy lesz 1-2 mínusz, majd meglátom, hogy alakul.
Arra gondoltam, hogy most, hogy a 30. fejezetnél tartunk, megdönthetnénk az eddigi kommenteket.:D Nem szabok határt, csak kíváncsi vagyok, hogy mennyit tudtok összehozni. Ezért, kérem, hogy aki szereti ezt a blogot, vagy mert ez a rész tetszett neki, írjon akár egy mondatot is. Nektek csak pár pötyögés, nekem viszont nagyon sokat jelent, tényleg!:)
Puszi:
DestinyB xx