29. fejezet - Nem akarsz mondani valamit?

Ha elveszítem őt, akkor megint elveszítem az irányítást és az a bunkó paraszt leszek, aki akkor voltam, mielőtt megismertem…

Reggel kopogásra ébredtem, vagyis inkább arra, hogy valaki mindjárt beveri az ajtót. Rápillantottam a telefonomra, ami még csak nyolc órát jelzett. Gyorsan felkeltem az ágyból és kinyitottam.
- Miért kell szétverni az ajtómat hajnali nyolckor? – támadtam le Niall-t.
- Nem hiszem el, Harold Edward Styles. Te megfektetted azt a szőke libát? – rá sem hederített az előző kérdésemre és már bent is volt a szobában. Gondolhattam volna, hogy Liam nem tudja magában tartani. Mondjuk, a fiúknak is joguk van tudni róla. Ír barátom idegesen méregetett és várta a választ, de közben már tudta.
- Ja – nem bonyolítottam túl a választ és leültem az ágy szélére, majd Niall is követett.
- Annyira, de annyira hülye vagy. Mit mondasz Ariana-nak? Hm? – tette vállamra a kezét is figyelmesen nézett rám.
- Nem hiszem, hogy elmondom. Az rohadt nagy kockázat lenne. Csak reménykedni tudok, hogy nem szerez erről az egészről tudomást – sóhajtottam és rápillantottam. Összehúzta szemöldökét és láttam rajta, hogy nagyon töri a fejét valamin.
- És ha megkérdezi, hogy Swift miért nem pereli be, akkor mivel magyarázod meg? – ez egy remek kérdés volt. Hirtelen jutott eszembe valami.
- Majd azt mondom, hogy fizettünk neki. Tudom, hogy, ha felajánlottuk volna neki a banda összes pénzét, azt sem fogadta volna el, mert neki nem a pénz kell. Vagyis de, de most engem akart. Sajnos meg is kapott – Niall szólni akart, de pont akkor kopogtattak az ajtón. Megint. Csak ez most sokkal halkabb és óvatosabb volt. – Remélem, hogy nem akarnak a többiek is lecseszni – mondtam, majd ismét az ajtóhoz sétáltam. Meglepődtem, mert nem rá számítottam, de örültem. Nagyon is örültem.

- Ariana. Te már meg is jöttél? – próbáltam zavarodottságomat elrejteni, de nem igazán sikerült.
- Igen. Miért, zavarok? – tudom, hogy ezt csak incselkedésnek szánta, ezért gondoltam, belemegyek a játékba.
- Hát, nem is tudom – tűnődtem el játékosan, mire vállamba bokszolt. Hirtelen felindulásból magamhoz öleltem és azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. A helyzetet Niall köhögése zavarta meg. Most átkozom a pillanatot, amikor bejött a szobába.
- Öhm, szia Niall – őt is egy ölelésben részesítette, miközben én behúztam a bőröndjeit a folyosóról.
- Lucas nem jött? – titkon reméltem, hogy otthagyta a francba és megszakított vele minden kapcsolatot.
- De, csak ő lent maradt kajálni – óvatosan mondta, mintha félne a válaszomtól. Nem hiszem el, hogy megbocsájtott neki. Hiszen, akkor nem jött volna vissza. Vagy igen?
Niall megérezhette a feszültséget, ezért elnézést különböző okok miatt távozott és ketten maradtunk. Az ablakhoz sétáltam és próbáltam elrejteni idegességemet.
- Kibékültél vele? – felé fordultam és a düh tisztán kivehető volt a hangomból.
- Nem teljesen. Mondtam neki, hogy már sosem lesz olyan a kapcsolatunk, mint régen – közelebb lépdelt hozzám. Nem értettem vele egyet, de a közelsége megnyugtatott. Ilyet sem tapasztaltam még egy lánynál sem…
- Oké – válaszoltam halkan egy mély sóhajtás közben. Hiányzott már nagyon is, attól függetlenül, hogy csak egy-két napot volt távol. Konkrétan egy másik kontinensen.
- Hiányoztál – talán a gondolataimban olvasott. Elvigyorodtam, ő pedig zavarba jött. Ilyenkor annyira édes és imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Te is nekem és pirulásod is – nevettem fel. Megrázta a fejét egy mosoly kíséretében. Nem bírtam sokáig, mert karjaimmal magamhoz rántottam és egy forró csókot adtam ajkaira, amit viszonzott is. Úgy éreztem, hogy most minden tökéletes. Majdnem minden. Erre a gondolatomra megszakítottam a csókot és Ariana értetlenül nézett rám.
- Minden rendben? Furcsa vagy. Mi van Taylor-ral? – bombázott a kérdéseivel. Aggódva pillantgatott rám.
- Nem fog perelni, mert kifizettük neki az összeget, amit kért – muszáj volt hazudnom. Nem mondhattam el neki az igazat, mert akkor mindennek vége lenne, és azt nem szeretném. Lehet, hogy önző vagyok, de most csak boldog akarok lenni. Tudom, hogy egyszer úgyis kiderül majd, de még élvezni szeretném a társaságát és érezni a szerelmét. Attól, hogy megtettem, csak és kizárólag Ariana-t szeretem. Taylor szóba sem jöhet.
- Nem kellett volna. Most majd vissza kell fizetnem nektek a pénzt és biztos vagyok benne, hogy nem keveset kért – képes mindenért aggódni. Ezt már megtanultam és ebből is látszik, hogy őt nem a hírnevem érdekli.
- Felejtsd el! Az a lényeg, hogy Taylor nem fog többé zaklatni, ez a legfontosabb – folytatta volna a problémázást, de egy csókkal elhallgattattam.
- Ma este lesz a koncert? – kérdezte, miután elszakadtunk egymástól. Bólintottam és letelepedtünk az ágyra. Csak beszéltünk és beszéltünk. Egyikőnk sem érzékelte az idő múlását, csak egymásra összpontosítottunk.
- Anya megkérdezte, hogy mi a helyzet veled - könyökölt fel–az ágyra, így kibújva karom szorításából. Kíváncsian vártam a folytatást. Talán azért, mert hallani szerettem volna, mit gondol rólam. Rólunk. – Azt mondtam, hogy alakul valami.
Szélesen elmosolyodtam és egy puszival jeleztem, hogy nem csalódtam.
- Persze, egyből azzal jött, hogy ő megmondta – forgatta meg szemeit. Nekem viszont fogalmam sem volt, hogy ezt miért mondta. – Tudod, mielőtt eljöttem veletek, anya azt mondta, hogy tetszek neked.
A pír ismét kiült az arcára. Nem tudtam mást csinálni, mint mosolyogni a szituáción.
- Ennyire kiismerhető lennék? Amúgy igaza volt – néztem egyenesen gyönyörű barna szemeibe, melyek minden egyes alkalommal elvarázsolnak.
- Akkor miért szemétkedtél velem? – próbált mérges arcot felvenni, de a végén elnevette magát és én is követtem.
- Őszintén? Fogalmam sincs. De, ha nem bunkózok, akkor lehet, hogy nem tartanánk most itt. Ezért nem bánok semmit – mindenféle hazugság nélkül mondtam ki a szavakat. Így gondoltam.
- Lehet – sóhajtott és fejét ismét vállamra helyezte. Ezt az idilli pillanatot a telefonja csörgése zavarta meg. Kelletlenül, de felállt és egy gombnyomás után a füléhez emelte a készüléket.

- Hallo? – figyeltem, ahogyan telefonál. Szexi és egyben cuki miközben koncentrál valamire. Csak néhány foszlányt hallottam, mert a látvány teljesen magával ragadott. Félelmetes, hogy talán szeretem. Az eddigi csajokat játékszerként kezeltem. Akkor őt miért nem?! Annyira furcsa ez az egész.
- Oké. Szia – hangja visszarántott a valóságba és rá figyeltem. – Lucas rendesen belakmározott és foglalt magának szobát.
Amint kimondta ezt a nevet, a jó hangulatom elszállt és megint előjött a ”gyűlölöm azt a szemetet” érzésem.
- Indulás a hangpróbára – az ajtó mögül hallottuk meg Tom kiabálását. Felkeltem a kényelmet biztosító ágyból és megfogtam Ariana kezét, így mentünk ki. Lucas-szal az üdvözlést megoldottuk egy hello-val és mindketten inkább a saját dolgunkra koncentráltunk.

--Ariana--

Nagyon hiányzott Harry. Ha tehettem volna, egész nap őt öleltem volna, de sajnos mennünk kellett a koncert helyszínére. Közben mi is ettünk. A próba jó hangulatban zajlott, Harry és Lucas nem beszéltek és nem is néztek egymásra. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de majdcsak megbékélnek.
Már mindenki a koncertre hangolódott, a fiúk ismét extázisba esve várták a pillanatot, hogy végre színpadra léphessenek és örömet szerezzenek a húszezres tömegnek, akik ide érkeztek miattuk.
A show közepén szomjas lettem, ezért szóltam Lou-nak, hogy visszamegyek az öltözőbe. Minden zökkenőmentesen sikeredett, amíg vissza nem indultam a backstage-be. Egy harmincas éveiben járó nő méregetett, mellette egy pasival, akinek ott figyelt a kamera a kezében. Gyorsan akartam a többiekhez visszaérni, de lecsapott rám.
- Elnézést a zavarásért. Ön Ariana Baker, Harry Styles barátnője? – kérdezte kedvesen, de a kamera még nem volt bekapcsolva.
- Igen, én vagyok – feleltem kicsit félve. Biztosan azt akarja, hogy interjúzzak vele egyet. Sajnos azt sem tudom, hogy mit szabad és mit nem szabad elmondanom. Erről még nem igazán beszéltünk Tom-mal. Így utólag visszagondolva elég nagy hülyeség, mert sejthettük volna, hogy úgyis lesznek ilyen kérések felém.
- Edith Simons vagyok, a Popstars magazintól. Szeretnék önnek feltenni néhány kérdést, ha nem baj – aranyosan nézett rám, amiért utáltam, mert nem szeretem megbántani az embereket.
- Rendben – mondtam óvatosan. Úgy döntöttem, hogy úgy válaszolok, mintha tényleg együtt lennék Harry-vel. Még nem mondtuk ki, hogy igazából együtt vagyunk-e, vagy sem, de határozottan több, mint egy barátság.
- Mit szeret legjobban Harry-ben? – kicsit meglepett ez a kérdése, mert ilyenre nem is számítottam.
- Nos, nagyon segítőkész, kedves és remek hallgató. Tulajdonképpen mindent szeretek benne – a nő csak elmosolyodott, majd tette is fel a soron következő kérdését.
- Harry nagyapja rendezett egy partit, amelyen Taylor Swift, Harry exe is megjelent. Úgy hallottuk, hogy rendesen összekaptak. Mármint Ön és az énekesnő – így legyen ötösöm a lottón. Tudtam, hogy ez is a listáján szerepel és nincs az a pénz, amiért kihagyná.
- Volt köztünk egy kis nézeteltérés – ennyivel le szerettem volna zárni a témát, de ő tovább puhatolózott.
- Igaz, hogy megpofozta Taylor-t? Talán tett vagy mondott valamit, amit nem kellett volna? – legszívesebben bevertem volna a képét, amiért van pofája beleavatkozni ebbe. Belülről nyugtattam magam és felvettem egy halvány mosolyt.
- Erről nem szeretnék nyilatkozni, és ha most megbocsájt, élvezni szeretném a koncertet – kedvesen leráztam és indultam is Lou-hoz. Kicsit csalódottnak tűnt, amiért nem válaszoltam. Biztos, szeretett volna valami szaftos pletykát. Ennyire azért nem vagyok hülye, hogy ne jöjjek rá.
Nem szóltam az interjúról, majd Harry-vel beszélek. Szerintem egész jól megoldottam a helyzetet és nem mondtam semmi olyat, amit ellenem fordíthatnának. Miután vége lett a koncertnek, visszatértünk a szállodába, majd egy kis idő múlva megindultunk Los Angeles felé.

- Nem akarsz mondani valamit? – ült le mellém Harry, kezében a laptopjával. Nem értettem, hogy mire céloz, hacsak nem az interjú van a dologban, de azt kétlem, hogy ilyen hamar kiadták volna.
- Mire gondolsz? – fordultam felé és vártam a magyarázatot.
- Erre – elém tette a készüléket és a képernyőn nagy betűkkel világított a nevem, mellette pedig az, hogy az „Első megszólalás”.
- Nem gondoltam volna, hogy már fent is van – motyogtam magam elé és a cikket bámultam. Szerencsére nem forgatták ki a szavaimat és pontosan azt írták, amit mondtam. Viszont nem értem, hogy akkor mégis miért volt ott a kamerás csávó.
- Attól függetlenül szólhattál volna – jegyezte meg ”mellékesen” és visszavette laptopját és bezárta a cikket.
- Akartam, de úgy gondoltam, hogy majd csak később teszik közzé és még van időm. Ne haragudj – mondtam szomorúan és közelebb fészkeltem magam, már amennyire engedték az ülések.
- Szóval mindent szeretsz bennem? – előző hangulatának már semmi nyoma nem volt. Arcán szemtelen vigyor jelent meg, ezzel megmutatva gödröcskéit, melyektől még mindig pillangók repdesnek hasamban.
- Nem. Ezt csak azért mondtam, mert kötelességem volt – ugrattam, de úgy látszott, hogy tudta, mert egy csókkal ajándékozott meg.
- Engem nem tudsz átverni. Mindjárt jövök – kacsintott és gép hátsó részébe ment. A telefonját azonban itt hagyta és rövid időn belül jelzett, hogy üzenete érkezett. Sajnos úgy van beállítva, hogy kiírja a szöveget is, ezért nem tehettem róla, hogy rápillantottam. Azonban az, amit láttam, nem volt egy kellemes dolog.

„Minden rendben? Gondolom, nem szóltál róla, mert akkor már mindenhol írnák az információkat. Ja, és ne aggódj, tartom a számat. Ettől függetlenül jó este volt.xx”

Mit jelentsen ez? Először Taylor ugrott be, mert az ő stílusában volt írva. Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Összezavarodtam és már azon járt az agyam, hogy mit teszek, ha Harry és Taylor összeszűrték a levet. Tudom én, hogy Harry-vel még nem beszéltünk arról, hogy mi van köztünk, de ez szemétség lett volna a részéről.
Pár perc múlva már Harry közeledett és amint meglátta a telefonját és kétségbeesett arcomat, összehúzta a szemöldökét. Felkapta a bőr ülésből és elolvasta az üzenetet. Óvatosan pillantott felém.
- Nem akarsz mondani valamit? – most én tettem fel neki ezt a kérdést és idegesen, de érdeklődve vártam válaszát. Nem szólt semmit, csak meredt rám, ami miatt még dühösebb lettem és már nem bírtam tovább…

Sziasztooook!

Nos, szerintem elég unalmas részt sikerült összehoznom, de remélem, hogy a végére visszahoztam egy kicsit az izgalmat.:D

Azt mondtam, hogy ez egy olyan rész lesz, ami a Teen Choice Awards-ról fog szólni, de rájöttem, hogy kell egy ilyen is. Azonban a következőben már szó lesz róla.

Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat, valamint kaptam ismét díjat, méghozzá kettőt! Nagyon szépen köszönök mindent. Imádlak titeket, ti vagytok a legjobb olvasók!!:))

Szerintetek kiderül, hogy mit tett Harry, vagy nem? Bocsi, hogy minden rész végén felteszek egy kérdést, de tényleg furdal a kíváncsiság, hogy ti, olvasók mit gondoltok.:D
DestinyB xx