2013. július 5., péntek

16. fejezet - A nagy bejelentés


Sziasztok!:)
Elnézést, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de nem igazán volt ihletem. Végül tegnap éjszaka hirtelenségből elkezdtem írni és kész is lettem vele hajnali 1-re és még a következőbe is belekezdtem. Remélem, hogy tetszeni fog.
Az előző részhez egy komment érkezett, ezért most lenne egy javaslatom. Ha 2 napon belül( vasárnapra) összegyűlik 4 komment, akkor még aznap( vas.) felrakom az új részt. Remélem, hogy benne vagytok.:D
Köszönöm a 23 felratkozót, a tetszik-eket és az előző részhez érkezett kommenteket.:)
Jó olvasást!
DestinyB xx




"Biztos vagyok benne, hogy nem azért találkoztunk, hogy ne legyen köztünk semmi!"


-Hátha most nem szorultok be a liftbe – jegyezte meg cinikusan Tom. Igen, ezt muszáj volt mondania. Persze a fiúk jót nevettek rajta.

Mindenki megindult az ajtó felé és normál tempóban eljutottunk a liftig, közben Styles is magára aggatta a pólóját. Csatlakozott hozzánk Eleanor is, Louis legnagyobb örömére. Liam megnyomta a földszint gombot, Niall pedig kibontotta a csomag gumicukrot, amit hozott magával. Hát persze, hogy összevesztek rajta, ugyanis mindenki kapni szeretett volna belőle. Ennek az lett a vége, hogy a zacskó tartalma a földön végezte. De őket ez nem tántorította vissza attól, hogy elfogyasszák, úgyhogy lehajoltak és onnan ették fel a gumimacikat. Undorodva figyeltem őket, amin El és Tom jót nevetett. A lift hangja kizökkentette a srácokat a zabálásból. Mielőtt kiszálltunk volna, megtörölték a szájukat és Niall felszedte a földön maradt két darabot.

-Na akkor hajrá! Mi is ott leszünk, de ti lesztek a főszereplők – mondta Tom egy fél mosollyal az arcán.
-Tudjuk – nevetett Styles. Egy cseppet sem látszott rajta az idegesség. Végül is, ő miért lenne feszült? Minden nap lányokkal csókolózik és ezt a legtöbbször lencsevégre is kapják. Nekem viszont görcsbe rándult a gyomrom és ezt a ”barátom” is észrevette.
-Minden rendben? – kérdezte Harry mellém érve az ajtó előtt. Bizonytalanul bólintottam, persze nem győztem meg. A többiektől egy kicsit távolabb húzott és tekintetét mélyen az enyémbe fúrva beszélt. – Figyelj! Minden rendben lesz, ne félj. Ha esetleg valami baj van, akkor szólsz nekem és megoldjuk.
Biztatóan rám mosolygott, de nekem ez nem volt elég. Megöleltem. Talán egy kicsit meglepődött, de követte mozdulataimat és átölte a derekamat erős karjaival. Nem tudom, hogy miért cselekedtem így, de ez most olyan jó volt. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Éreztem, hogy tényleg megvédene, ha arra kerül sor. Furcsa érzések keringtek a fejemben, fogalmam sincs, mi történt velem és még most jön a csók. Már megint majdnem bepánikoltam, de visszatértem a jelenbe és inkább eltávolodtam Harrytől. Tekintetében ott volt ezer és ezer kérdés. Tudtam, hogy mit szeretne, de nem hagytam, hogy feltegye kérdését, mert azzal elrontaná az eddig felépített érzéseimet és nem hagyhatom, hogy lerombolja a magam köré épített falakat. Pedig tudtam, hogy egyszer úgyis megteszi.

-Köszönöm – néztem rá hálás mosollyal.
-Mit? – kérdezett vissza értetlen arccal.
-Az ölelést – néztem le a földre és halkan válaszoltam.
-Bármikor – nevetett fel és megfogta a kezemet. Erre a mozdulatára felnéztem rá és egy biztató mosoly ült ki arcára.
-Jöhet a gerlepár – kiabált nekünk Louis, attól függetlenül, hogy kb. három méterre álltak tőlünk.
-Nem vagyunk süketek, de ha így folytatod, még lehetünk – nézett bosszúsan rá Styles.

Amikor pont lejárt a fél óra, Tom kinyitotta a szálloda ajtaját és mind kiléptünk rajta. Ilyet még életemben nem láttam és nem hallottam. Mindenki torkaszakadtából üvöltött. Volt, aki eszeveszetten fényképezett, hogy megörökítse a pillanatot, amikor a híres One Direction-t élőben látja. Mások könnyeikkel küszködve kapkodták a levegőt és nem hitték el, hogy tényleg a világhírű banda tagjai állnak előttük. Talán most értettem meg, hogy mi ez az egész. Felfogtam ezt az őrületet, ami körülöttük zajlik. Eddigi elképzeléseimet teljesen felülmúlta a valóság. Egy lány csak azért sír, mert látja a srácokat? Akkor én milyen szerencsés lehetek?! Ilyenkor átadnám a helyemet bármelyikőjüknek, de félek, hogy elájulnának. Végignéztem a tömegen és olyan hihetetlen érzés volt itt állni előttük. Nem az az érzés volt bennem, amire számítottam, hogy majd félni fogok, hogy ennyi ember néz. Nem. Teljesen más. Örültem, hogy itt állhatok a fiúkkal, mert így átélhetem, amit ők. Egyszerűen elképesztő. A nagydarab biztonsági őrök pedig próbálták visszatartani őket, attól függetlenül, hogy korlátok is voltak.

-Sziasztok! – próbálta meg egy megafonból beszélve elcsendesíteni a rajongókat Harry. Nagyjából sikerült, de néha egy-egy lány bekiabált. – Mint azt már tudjátok, van egy nagy bejelentésünk a számotokra. Vagyis inkább nekem. Tudom, hogy több ezer barátnőm és feleségem van a világon és szeretem is őket, bár a többséggel még nem is találkoztam. Tudjátok, már többször is mondtam interjúk során, hogy ha tehetném, elmennék mindenkihez és egyesével kérném meg a kezét a feleségeimnek. – Erre a kijelentésére elmosolyodtam, de megint ideges lettem, mert tudtam, hogy mi következik.

-Viszont most van valaki, akit szeretek – hirtelen mindenki elhallgatott és kíváncsian, némelyek kétségbeesetten figyeltek Harryre. – Igen, tudom, hogy hirtelen jött, de ez van. Az összes rajongómat szeretem, ezért nem akartam hazudni nektek. Kérlek titeket, hogy ne utálkozzatok, mert azzal nem csak őt, de engem is bántotok. Tehát ő itt a barátnőm, akit szeretek. Ariana Baker – fordult felém mosolyogva Harry és szabad kezével átölelte a derekamat. Először nem is tudtam, hogy mit gondoljak. Azon agyaljak, hogy hogy tud ilyen jól hazudni vagy azon, hogy mégis hogy a fenébe tegyem magam kedvelhető személyiséggé a rajongóknak?
A tömeg felé fordultam, de bár ne tettem volna. Fura érzések lettek úrrá rajtam. Vegyes, érzelmekkel teli, néhol könnyes és utálatot sugárzó szempárokkal találtam szemben magam, de volt, akinek az arcán őszinte mosoly ült. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Segítségkérően Harryre néztem, aki a közönség felé fordult.

-Nos. Most, hogy megtudtátok a hírt, mi lenne, ha adnánk pár aláírást és csinálnánk közös fotókat? – nézett a rajongókra. Mindenki ujjongásba kezdett és készítették elő telefonjukat és papírjaikat, tollaikat. – Remélem, nem gond, ha Ariana és Eleanor is csatlakozik. – nevetett Styles a megafonba, mire a fanok sikítással jelezték, hogy nincs ellenvetésük. El biztatóan rám mosolygott és a fiúk után együtt indultunk el.
-Mit kell csinálnom? – súgtam oda El-nek, mert ő már jártasabb az ilyen ügyekben, hiszen Louis-val régóta együtt vannak.
-Csak mosolyogj a rajongókra, és ha megszólítanak, akkor beszélgess velük. Ne félj, kedvelni fognak, csak add önmagad – ölelt meg és közelebb sétált a lányokhoz. Úgy tettem, ahogy mondta és többen is viszonozták mosolygásomat.

-Ariana – kiabált nekem a másik oldalról egy fiatal lány. Odasétáltam hozzá és kérdően ránéztem. Próbáltam magabiztos lenni, de belül féltem, hogy vajon mit akar. – Csinálhatunk egy közös fotót?
Hirtelen nem tudtam, hogy mi történik. Azt hittem, hogy csak viccel, de nagyon örültem.
-Persze – válaszoltam és a lány már elénk is tartotta a telefonját. A kép kész lett és megköszönte.
-Egy aláírást is kérhetnék? – nézett rám. – Én is? Én is? – furakodott oda még pár lány, akik szintén ledöbbentettek, persze jó értelemben és megnyugodtam egy kicsit, hogy legalább ők nem utálnak.
-Igen – nevettem egyet és a papírokat, noteszeket aláfirkantottam. Igyekeztem szépen írni, a legtöbb esetben sikerült is.

Amikor mindenki megkapta azt, amit kért, hallottam egy vékonyka hangot lentről, de nem láttam senkit, ezért leguggoltam, hogy alaposabban kifigyeljem a hang forrását. Amikor megláttam, nagyon megijedtem, mert egy 8-9 éves körüli kislány feküdt a kövön. Segíteni akartam neki, de nem bírtam kihúzni a tömegből, ezért segítséget kerestem. Mivel Harry állt a legközelebb hozzám, gyorsan odalépkedtem.
-Harry, segíts. Egy kislányt eltapostak – mondtam kétségbeesetten. Egyből kapcsolt és siettünk az említetthez.
-Segítség! Segítség! – kiabált a pici lány sírva.
-Ne félj, mindjárt kint vagy – próbáltam nyugtatni és Harry kihúzta és az ölébe vette. A lányt leültette a szálloda előtt lévő padra, aki mélyeket lélegezve szerencsére jobban érezte magát. Felé nyújtottam egy üveg vizet, amit elfogadott és belekortyolt.
-Jobban vagy? – néztem rá aggódva.
-Igen, köszönöm és azt is, hogy megmentettetek – nézett ránk könnyes szemekkel.
-Ugyan már, semmiség – legyintettem, mire a kislány felállt és megölelt. Lefagytam, de pár másodperc múlva kapcsoltam és visszaöleltem. Styles csak mosolyogva figyelt minket.
-Csinálhatok veletek egy fotót? – kérdezte félve.
-Még szép – mondta Harry. Hirtelen Tom termett mellettünk.
-Mi történt? – úgy látszik, hogy lemaradt egy kicsit.
-Csak segítettünk egy rajongónknak – válaszolt Harry. – Hé, Tom. Ha már itt vagy, nem készítenék rólunk egy képet?
-De, szívesen – a kislány a kezébe nyomta a fényképezőgépet, mi pedig beálltunk, vagyis inkább lejjebb ereszkedtünk Emily szintjére. Időközben a nevét is elárulta.

-Kész is van – adta vissza Tom a gépet Emilynek. A kislány arcán ezerwattos mosoly ragyogott.
-Nagyon köszönöm – ölelt meg mindkettőnket, majd sétált volna vissza, de még hátrafordult felénk. – Egyébként nagyon összeilletek. Remélem, hogy sokáig együtt lesztek. Ja, és Ariana. Szeretnék egyszer olyan szép lenni, mint te.
Kissé sokkos állapotba kerültem. Ezt tényleg nekem mondták? Annyira aranyos ez az Emily.
-Minden oké? – legyezte meg előttem a kezét Tom.
-Mi? Ja, persze, csak nem igazán tudom felfogni, amit mondott Emily – mondtam őszintén.
-Mondtam, hogy kedvelni fognak. De még hátra van egy dolog – nézett ránk jelentőségteljesen Tom.
-Tudjuk – sóhajtott Harry. Tom otthagyott minket és valamit a fülébe súgott Louisnak, aki idejött hozzánk.

-Hé gyerekek. Mi lenne, ha majd máskor csattana el a csók? – kérdezte vigyorogva. Nem tudtuk, hogy mit jelentsen ez. Eddig azt akarták, hogy itt kell megcsókolnunk egymást. Most meg hagyják, hogy majd máskor? Ez túl gyanús.
-Mi van? – ráncolta homlokát Harry. Louis sóhajtott egyet és belekezdett a magyarázásba.
-Megbeszéltük Tommal, hogy ha nem akarjátok, akkor nem kell. Ezt nem erőltethetjük rátok. Majd jön magától – az utolsó mondattal nem értettem egyet.
-Aha… értjük – mondta lassan, kételkedve Styles.  Szerintem ő is a „majd jön magától” miatt hezitált.
-Akkor ezt megbeszéltük. Még van idő pár autogramra és fotóra, utána meg koncert – mondta, majd visszament egy lánycsoporthoz.
-Itt nekem valami nagyon gyanús – mondtam Tomékra nézve.
-Szerintem nem ok nélkül. Először a liftes dolog, most meg ez. Ki kell derítenünk, hogy miért csinálják – nézett rám Styles.
-Hát nem ártana – sóhajtottam fel tudatlanul. Jó lenne rájönni, hogy miért hozták ezt a hirtelen szabályváltozást. – A koncert előtt beszélek Zaynnel. Te foglald le a többieket.
-Oké. Sok sikert – álltunk fel a padról. – Amúgy ez nagyon rendes volt tőled, ahogy Emily-vel bántál – eresztett meg egy őszinte mosolyt.
-Szerintem mindenki ezt tette volna a helyemben – rántottam meg a vállam.
-Nem hiszem – mondta fájdalmasan, én pedig értetlenül néztem rá. – Tudod, Taylor nem tette volna meg, mert szerinte a directionerek őrültek és nem érdemelnek semmit.
Ez a kijelentése sokkolt. Taylor tényleg ilyen gonosz lenne? Minden újságban azt olvastam, hogy ő egy angyal és mindenkivel kedves. Így egy kicsit összezavarodtam. Jobb, ha nem gondolok semmit, mert Harry is mondhat bármit Taylorról, hisz ki tudja, hogy miért szakítottak és milyen kapcsolatban váltak el egymástól.

Csak bólintottam egyet és odasétáltam a fiúkhoz, aki még mindig szorgosan írták a nevüket mindenhová, ahová a rajongók kérték. Nem tudom elképzelni, hogy nem fáj a kezük. Ezt szóvá is tettem Liamnek.
-Nem sajog még a kezed a sok aláírástól? – kérdeztem némi humorral a hangomban.
-Dehogynem – nevetett. – De ha ők megveszik a lemezeinket, koncertjegyet és utaznak több ezer kilométert, csak azért, hogy lássanak, akkor ez az alap, hogy viszonozzuk nekik.
Liam tényleg őszinte és lelkiismeretes. Szeretik, sőt imádják a rajongóikat, ez látszik rajtuk. Niall-ön is látom, hogy már leszakad a keze, de még mindig ír és mosolyog a telefonok kameráiba. Mondjuk Liamnek tényleg igaza van. Ha a rajongók csomó pénzt költenek egy koncertre, hiszen a jegy alapból nem egy forint és még ott van a benzinköltség, ami folyamatosan drágul és rosszabb esetben szállásra is kell pénzt kiadni. Tudom, hogy attól nem lesz jobb, ha én most itt elemezgetek, de szeretem tudni pontosan a dolgokat. Ezekbe még nem is gondoltam bele teljesen. De most már tudom és jobban tisztelem a fiúkat, hogy így gondolkodnak a helyzetről.

-Induljunk srácok! – jelzett Tom, hogy menni kell az arénába, ahol a srácoknak koncertjük lesz.
-A koncerten találkozunk! – kiabált bele a megafonba Niall. A rajongók ismét őrjöngtek, ezért inkább befogtam a fülem. A fiúk meg csak nevettek rajtam. Mondtam már, hogy milyen kedvesek?
Amint beléptünk a szállodába, már indultunk is a hátsó kijárathoz és beszálltunk a nagy fekete busz-féleségbe, mert kocsinak túl kicsi.
-A zenekar már a helyszínen van. Még hangpróba is lesz, amire negyed órátok van – nézett a visszapillantóba Tom, miközben vezetett. A srácok csak bólogattak és tovább nyomták a hülyeséget, legnagyobb örömömre. Sokat nevettünk és most megint minden olyan jó volt, ahhoz képest, hogy milyen rosszul kezdődött.
-Itt is vagyunk – parkolt le Tom egy eldugott részen. Mindenki kiszállt, de Harry megfogta a csuklómat és hátrébb húzott.
-Mi az? – érdeklődve fordultam az irányába és néztem a szemébe.
-Kérdezni szeretnék valamit – válaszolta halvány mosollyal az arcán.
-Kérdezz – vontam meg a vállam nevetve.
-Megcsókolhatlak? – tette fel a kérdést mélyen a szemembe nézve, én pedig szokásomhoz híven lefagytam…

7 megjegyzés:

  1. Wow.Wow,és Dupla Wow.nagyon,de nagyon szuper lett,és Ariana milyen aranyos,és kedves volt.És,hogy megmentette a 8 év körüli kislány Emilyt,és az a mondata az olyan aranyos volt:Egyébként nagyon összeilletek. Remélem, hogy sokáig együtt lesztek. Ja, és Ariana. Szeretnék egyszer olyan szép lenni, mint te.-Ez olyan édes volt :) Nagyon tetszett,ez a rész,és főleg a vége:Mindenki kiszállt, de Harry megfogta a csuklómat és hátrébb húzott.
    -Mi az? – érdeklődve fordultam az irányába és néztem a szemébe.
    -Kérdezni szeretnék valamit – válaszolta halvány mosollyal az arcán.
    -Kérdezz – vontam meg a vállam nevetve.
    -Megcsókolhatlak? – tette fel a kérdést mélyen a szemembe nézve, én pedig szokásomhoz híven lefagytam..
    Huu,ez hát nagyon meglepett,és engemet is lesokkolt.Ariana mondj igent,mondj igen :) Alig várom a kövi részt!!!<3 :)

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó lett,kövitt!! :)

    VálaszTörlés
  3. Oh My God! Annyira tetszett a rész, főleg az utolsó pár sor. Remélem hamarosan eljön az első csókuk ideje is. Már nagyon várom az is, és a következő részt is. Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
  4. Szia:)
    Jajj,nagyon jó lett:)
    A végén Harry kérdése <3:$ ahhw...$:
    Az Emily-s rész olyan édes volt:')
    Nagyon várom a kõvetkezõt;)
    Livi.xx

    VálaszTörlés
  5. áh nagyoon jó :)) elmondhatatlanúl !!!<3

    VálaszTörlés