10. fejezet - Baby

Kellemes délutánt mindenkinek!
Elérkeztem/elérkeztünk egy kerek számú részhez, ezért szeretném, ha pár komment összegyűlne, hogy tudjam, hogy állok. Ezért a következő részt, majd csak 4 komment után fogom hozni.
Mivel nem írtatok az előző részhez, hogy jó-e ez az idézetes dolog, ezért a tetszik-ek miatt gondolom, hogy igen,így folytatom:)
Nem is jártatom tovább a számat, olvasásra fel!:) Várom a véleményeket!
DestinyB xx

"Utálom, hogy ilyen hatással vagy rám, de azt még jobban, hogy ez ellen nem tehetek semmit."

Beindította az autót és néztem, ahogyan elhagyjuk azt a helyet, amely az otthont adja számomra…

Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez az idő. Csak azt nem, hogy ilyen hamar. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz. Leginkább azt nem tudtam, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe. Mondják, hogy mindenben van valami jó. De ennek nincs jó oldala. Anyáékat és a barátaimat itt hagyom és nem tudom, hogy hogyan fogom elviselni a hiányukat. Másrészről sem fényes a helyzet. Szembe kell néznem a rajongók utálatával és főként Harry bunkó viselkedésével és perverz megjegyzéseivel. Tehát egyáltalán nem jövök ki jól a dologból. Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha most kiugranék az autóból? Inkább nem teszem meg, mert akkor meg is halhatok és nem vagyok beszari. Bármennyire is félénknek látszok, belülről erős vagyok. Ezt bizonyítottam már pár esetben.

Sokat agyalhattam, mert Tom hangjára lettem figyelmes.
-Megérkeztünk - jelentette ki. Én pedig kinéztem az ablakon és beigazolódott sejtésem. Ez nem egy repülőtér volt, mert csak egy repülő állt itt és körülötte pár ember, azon kívül egy lélek sem tartózkodott itt.
-Magán repülővel megyünk? - kérdeztem, mire a ”menedzser” elmosolyodott.
-Igen. A reptéren megrohamoznák a fiúkat - válaszolta.
-És ez legális? Mármint, hogy nem a kijelölt helyen szállunk fel - érdeklődtem, mert nem szeretnék bajba kerülni.
-Persze. Van engedélyünk - mondta, majd kinyitotta a kocsiajtót és kiszállt. Ehhez engedélyt kell kérni? Hmm. Elég komoly lehet. Követtem példáját, majd megcsapta arcomat a hűvöskés szellő. Jól esett, hiszen a kocsiban elég meleg volt.
Hirtelen nevetést hallottam a hátam mögül, ezért megfordultam. Ott volt már Louis, Niall és Harry. Éppen Tomot üdvözölték és gondolom a pilótával beszélgettek. Szépen lassan odasétáltam hozzájuk és illedelmesen köszöntem nekik.
-Sziasztok - eresztettem meg egy gyenge mosolyt. Egyből felém kapták fejüket és az arcukon hatalmas mosoly jelent meg.
-Szia Ariana. Jó látni - jött közelebb Niall és kaptam tőle egy ölelést, amit viszonoztam. Majd Louis is így tett. Harry következett. Ódzkodva, de őt is megöleltem. Miután elválltunk, feltűnően végigmért, majd rám nézett amolyan ”szívdöglesztő” mosollyal.
-Nagyon csinos vagy – mondta perverz vigyorral az arcán. Jól kezdődik.
-Köszi - lezártam ennyivel, majd Tom felé fordultam, de még mindig éreztem, hogy Harry engem néz.
-Nem kellene bepakolni a bőröndöket? - kérdeztem.
-Uh tényleg. Segíts már Louis - a srác bólintott és mentek az autóhoz.
 Niall felment a pilótával a repülőre, így kettesben maradtam Harryvel. Szuper. A fentiek egyértelműen utálnak engem.
-Hol van Liam és Zayn? - kérdeztem.
-Mindjárt jönnek. Gondolom - folyamatosan engem nézett, én viszont próbáltam kerülni a szemkontaktust. Kisebb-nagyobb sikerrel. Bólintottam, majd más felé néztem, de nem hagyott békén.
-Remélem nem baj, de a gépen mellettem fogsz ülni - mondta komolyan, de lerítt róla, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés.
-Ha nincs más választásom… - mondtam és vártam válaszát.
-Nincs. Liam kijelentette, hogy Lou mellé akar ülni, Niall pedig Zaynnel akarja megdönteni az egyik játékban a rekordját - forgatta meg szemét. - De így legalább jobban megismerhetlek.
-Micsoda szerencse - a szarkazmus könnyen kivehető volt hangomból. Nyilván ezért is Harry felkuncogott. Már éppen megszólalni készült, amikor megjöttek Liamék, én pedig hálálkodtam magamban egy sort. Akkor mégsem gyűlöl annyira Isten.

-Üdv a fedélzeten Aker! - jött ide hozzánk Zayn mosolyogva és egy öleléssel üdvözölt.
-Aker? - húzta fel a szemöldökét Harry.
-Igen. Ez a név az én agyam szüleménye. Talán gondod van vele? - tette a sértődöttet Malik.
-Dehogyis. Felőlem bárhogy hívhatod - mondta unottan, majd hozzátette mielőtt ellépett tőlünk. - Én pedig úgy foglak hívni, hogy baby.
Ezzel azt érte el, hogy nagyon dühös lettem, így utána mentem, viszont Zaynt kevés választotta el a röhögő görcstől. Vele majd később tárgyalok, mert úgy éreztem, hogy ezt most el kell intéznem.
-Várj csak Styles - szóltam utána, ezért megfordult. A vigyor sajnos még mindig látható volt arcán.
-Baj van baby? - kérdezte. Behúzhatok neki egyet?
-Képzeld el, hogy igen. Ne hívj engem bébinek világos? - szemeim villámokat szórtak.
-Miért? Zayn is hívhat Akernek - rántotta meg vállát.
-Igen, mert ő kedves velem és különben is. Babynek a srác a barátnőjét szokta hívni - hadonásztam a kezemmel. Meglepetésemre Harry közelebb lépett. Túl közel volt.
-Tudtommal a barátnőm vagy, vagyis leszel. Gyakorolnom kell a szerepet. Az előbb te sem a nevemen szólítottál, rémlik?- utalt ezzel a „Styles” megszólításomra. Én pedig inkább a földet néztem, mint hogy a szemébe nézzek, tudtam, hogy azzal hibát követnék el.
-Akkor engedélyeddel hoznám a cuccomat a kocsiból. BABY.- emelte ki az utolsó szót és ellépett mellőlem.
-Minden rendben? - felkaptam a fejem és Liam aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Szia. Igen minden oké. Mikor indulunk? - mosolyogtam rá.
-Már csak percek kérdése. Ültél már repülőn? - kérdezte.
-Csak egyszer - válaszoltam.
-Akkor készülj fel. Főleg, hogy a One Direction lesz az utazó partnered. - mondta komolyan Liam, de mindkettőnkből kitört a nevetés.
-Rendben. Megpróbálok - mondtam még mindig nevetve.
-Helyes. Én meg bepakolok - intett és ment is a kocsijukhoz.

Egy kicsit távolabb mentem és csak néztem ki a fejemből. Hiányozni fognak. Nem. Már most hiányoznak. Mi lesz így hónapokig?  De most nem sírhatok. Vidámnak és erősnek kell lennem.
-Szeretlek - suttogtam ezt mindannyiuknak.
Csak néztem, ahogyan a távolban a kocsik elhaladnak. Az idő remek volt, így nem fáztam. Végiggondoltam a döntésemet még egyszer. Arra jutottam, hogy helyesen cselekedtem és egy hatalmas kaland vár rám. Nagyon valószínű, hogy többször az életben nem lesz ilyen lehetőségem.

-Ariana! Indulááááás! - kiabált Lou.
-Megyek - kiáltottam vissza, majd még visszanéztem és elraktároztam magamban a képet.
Visszasétáltam a géphez, már csak Niall és Tom állt ott. Gondolom rám vártak.

-Gyere kislány - dobta át karját a vállamon Niall. Most már mindenki becézget?
-Oké Nialler. - mosolyogtam rá, ő pedig elnevette magát. Biztos tetszett neki a név.
-Induljunk fiatalok, mert soha nem érünk oda - ment fel a gépre Tom, majd mi is követtük.
Ahogy felléptünk eltátottam a számat. Elég tágas volt, kanapé is volt benne. A srácok biztos hülyének néztek, de én még nem utaztam ilyen luxusrepülőn.
-Na, hogy tetszik? - lépett mellém mosolyogva Niall.
-Ez… ez elképesztő - csak ennyit bírtam kinyögni. Ír barátom csak nevetve sétált el mellettem és helyet foglalt Zayn mellett, aki már a játékkonzolokat készítette elő. Liam és Louis pedig valami videót néztek. Tom is leült egy nő mellé, akit nem ismerek.
-Szia. Sarah Atkins vagyok. Tom testvére és segítője - Most már ismerem. Felállt és bemutatkozott. Egész szimpatikus így elsőre.
-Üdv. Ariana Baker - fogadtam el felém nyújtott kezét.
Miután megtörtént a „nagy” bemutatkozás, körbe néztem és megakadt a szemem a vigyorgó Styles-on. Tudtam, hogy már csak mellette van hely, vagy megyek aludni és akkor nem kell mellé ülnöm. Viszont az túl feltűnő lett volna és nem akartam gyáva lenni. Így letettem magam a mellette lévő helyre.
-Hello baby. Mizujs? - fordult felém.
-Nem több, mint 10 perccel ezelőtt - mondtam neki gúnyosan.
-Haragos kedvedben vagy - állapította meg – De ez nem ijeszt el. Ismerkedni akarok veled.
-És mi van, ha én nem akarok? - tettem fel a kérdést.
-Sajnos el kell viselned, mert úgysem hagylak békén – sajnos ebben igaza van. Nem fog leszállni rólam egyhamar. – Ja, tényleg. Csak, hogy még jobb legyen a kedved. Elintéztem, hogy a szállodákban egy szobában alhassunk.
Lefagytam. Mégis hogy képzeli ezt? Én vele? Egy szobában? Egy ágyban?
-Mi? Ugye most csak viccelsz? - néztem rá idegesen. Ő persze még élvezte is a helyzetet.
-Szeretnéd mi? Nem viccelek - nevetett.
-Ki kell, hogy ábrándítsalak Styles. Én nem alszok veled egy szobában. Egy ágyban pedig főleg nem - mondtam határozottan.
-Ki kell, hogy ábrándítsalak Baker. Ha nem alszol velem egy szobában, azon belül is egy ágyban, akkor nem jöhetsz be a szállodába sem - húzta győztes mosolyra száját.
Vettem egy baromi nagy levegőt, majd elvonultam hátra az ágyakhoz és lefeküdtem az egyikre.

--~--

Már majdnem aludtam, mikor hallottam, hogy valaki itt motoszkál. Kíváncsi voltam, hogy ki az, de inkább nem lepleztem le magamat. Tudom, hogy köcsögség, de akkor is.
-Ariana alszol? - kérdezte suttogva a hangja alapján ítélve Harry.
Nem szólaltam meg. Azt akartam, hogy békén hagyjon és akkor nem fog, ha most leordítom a fejét, hogy húzzon innen. Harry tovább folytatta a suttogást.
-Szóval igen. Akkor nem zavarlak. Szép álmokat baby. - mondta, majd közelebb hajolt, mivel éreztem leheletét arcomon. Az említett testrészemet pedig megpuszilta. Te jó ég! Kedves tud lenni? Igaz, ez most kivételes helyzet, mert azt gondolta, hogy már rég Álomországban vagyok. Amikor ajkai az arcomhoz értek, valami furcsa bizsergést éreztem, de inkább nem foglalkoztam vele. Hiszen nap, mint nap lányok ezreit puszilja, csókolja meg. Egy kicsit még filozofáltam, majd mikor hallottam, hogy a srácok is jönnek aludni, végleg becsuktam a szemem és kizártam gondolataimat is. Így sikerült elaludnom.

--~--

Arra keltem, hogy valaki szólongat és a vállamat rázogatja.
-Aker ébredj! Megérkeztünk Liverpoolba és mennünk kell a szállodába - mondta nyugodt hanggal Malik.
-Oké csak adj egy percet - nyitottam ki a szemem egy ásítás közben. Ő pedig megértően bólintott és visszament nem tudom hová.
Megpróbáltam feltápászkodni kisebb-nagyobb sikerrel. Elhúztam a függönyömet. Még jó, hogy szétnéztem mielőtt kitettem volna a lábamat, mert pont Lou rohant el előttem.
-Jó hajnalt Ariana! - gyorsan odaszólt nekem, majd futott tovább gondolom a többiekhez.
Hajnal? Hajnal van? Akkor ezért vagyok ilyen fáradt. Az átlagemberek hajnalban még nyomják az ágyat. Micsoda logikám van… nem akarja valaki díjjal jutalmazni?
Miután felálltam, kimentem a fiúkhoz, akik már teljesen kész voltak, de látszott rajtuk, hogy aludtak és ők is fáradtak, pont, mint én.

Szerencsére nem volt egy rajongó sem a közelben, így hamar odaautóztunk a hotelhez és elkértük a szobakulcsainkat. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy leálljak vitatkozni Harryvel, hogy nem alszok vele.
Úgy voltam vele, hogy egy éjszakát kibírok…