11. fejezet - Csók? Mármint Vele?

Sziasztok:)
Nyögvenyelősen, de csak összejött a 4 komment, így itt is van az új rész. Remélem, hogy tetszeni fog és írtok megint kommenteket és gyarapodni fog a tetszik-ek száma is:) Ja, és tivábbra is várom a feliratkozókat!:D
Gondolom észrevettétek, hogy az angolról visszatértem a magyarra(részcímek, oldalcímek). Azért döntöttem emellett, hogy aki kevésbé jó angolból, az is tudjon tájékozódni :D
Idézetet most nem kerestem, mert így is megvárakoztattalak benneteket. A következőnél lesz:)
Szerintem elég ennyi, most már olvassátok!:) A következő részt a jövő hét folyamán hozom;)
Jó olvasást!:)
DestinyB xx

Úgy voltam vele, hogy egy éjszakát kibírok…

Harry egy kicsit szerencsétlenkedett a szobakulcsokkal, de végre sikerült kinyitnia. Én szó szerint beestem az ajtón és már azon gondolkodtam, hogy nem is öltözök át pizsamába, mikor Styles megszólalt.
-Ugye nem baj, ha meztelenül alszok? – vigyorgott rám. Úgy tűnik, hogy mégis veszekednem kell vele, csak más okból kifolyólag.
-De igen. Ezt te sem gondoltad komolyan – mondtam neki, majd befeküdtem az ágyba.
Félig nyitva volt a szemem, hogy lássam levetkőzik-e teljesen, mert akkor én elrohanok innen. Megszabadult pólójától, így lehetett látni kidolgozott, tetkókkal díszített felsőtestét, ami nem volt rossz látvány. A nadrágja következett. És lássunk csodát: a boxerét magán hagyta, majd befeküdt az ágyba. Sóhajtottam egyet, amit valószínűleg meghallott, mert felnevetett.

-Remélem tetszett a sztriptízem – éreztem hangján, hogy mosolyog. De ez amolyan csábos mosoly lehetett. Hálát adtam ismét az égieknek, hogy sötét van, mert így nem látja paradicsom színű arcomat.
-Aludj Harry – válaszoltam és ásítottam is.
-Jobb lenne, ha közelebb bújhatnék hozzád – válaszolta, amivel meglepett rendesen. Mégis miért csinálja ezt velem? Miért játszik? Jobb lesz, ha kiábrándítom.
-Na ide figyelj Styles. Engem nem érdekel a hírneved és a pénzed, mint azokat a csajokat, akiket nap, mint nap lefektetsz. Soha, ismétlem soha nem fogunk mi ketten többet csinálni az ágyban, mint aludni. Szívből remélem, hogy eljutott az agyadig, amit mondtam. Good night – zártam ezzel mondandómat és a lehető legtávolabb, mondhatni az ágy széléhez csúsztam. Minél távolabb Harrytől, annál jobb.
-Neked is. Egyébként nem az a célom, hogy megdugjalak – kicsit elgondolkodtam. Akkor mégis mi a célja? Mindegy. Jobb, ha nem tudom. A legfontosabb most egy kiadós alvás, mert holnap bírnom kell a srácok menetrendjét. Biztos lesz próba, meg interjú és gondolom nekem is ott kell lennem mindenhol. Az is biztos, hogy lesz közös programom is a göndörkével, hogy elkezdjük leleplezni az egyébként kamu kapcsolatunkat.

--~--

Valaki mozgolódására keltem fel. Vagyis inkább Harryére. Óvatosan kinyitottam a szemem és szembetalálkoztam a fiú nyakával. Te jó ég.
Harry még békésen szuszogott, akkor biztos csak egy kicsit megébredt és visszaaludt. Fekvési pozíciónk viszont nem tetszett. Egyik kezem a párnán pihent, míg a másik Styles meztelen mellkasán (?), bal lábam pedig rajta volt az ő lábain. Egyik kezével derekamat ölelte, másik kezével az enyémet fogta. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültünk ilyen pozícióba és ez nagyon idegesített. Egy igazi szerelmespár érzetét keltette, de mivel Harry feküdt mellettem, ezért gyorsan elhessegettem a hülye gondolataimat.

Hirtelen csapódott az ajtó és Louis jött be nagy mosollyal az arcán, de amikor meglátott minket, rögtön le is fagyott az arcáról.

-Öhmm…bocsánat a zavarásért, de jelenésetek van – mondta gyorsan, majd ki is ment a szobából. Kicsit sem volt félreérthető a helyzet… Most vajon mit gondol? Remélem nem azt, hogy Harry és én lefeküdtünk, mert akkor én nem tudom, mit csinálok.
Lehet, hogy rá kellene kérdeznem, de talán majd később. Most a fő feladatom felkelteni Styles-t.

Valahogy kikászálódtam szoros öleléséből és a vállát kezdtem rángatni.
-Harry ébredj! Hallod? Kelj fel! – mondtam normál hangerővel. Nyöszörgött egy párat, majd lassan kinyitotta és megdörzsölte szemeit.
-Miért? – kérdezte rekedtes hangján, amit a reggel még jobban elmélyített.
-Mert jelenésünk van és Louis azt hiszi, hogy mi ketten éjszaka mást is csináltunk az alváson kívül – daráltam el egy szuszra. Az idegesség teljes mértékben hallatszott hangomon, neki pedig azonnal kipattantak szemei.
-Mi? De hát nem is csináltunk semmit. Sajnos – ezt nem kellett volna a végére mondania, de hát nem vártam tőle mást.
-De furcsa alvóhelyzetben kapott el minket – válaszoltam és akkor tudatosult bennem, hogy rá fog kérdezni arra a bizonyos helyzetre.
-Tessék? – vigyorodott el. Már csak ez hiányzott.
-Semmi – mondtam, majd indultam volna a fürdőszobába, de csuklómnál fogva visszarántott. – Mit akarsz?
-Azt, hogy mondd el, hogy milyen helyzetben látott minket – válaszolta ellentmondást nem tűrően. Tudtam, hogy nincs visszaút. Megint a ”gyors elhadarásra” jutottam.
-A lábam a te lábaidon volt, a kezem a mellkasodon volt, a te kezed meg a derekamon. Most boldog vagy? – tényleg eléggé siettem, mert levegőhiányom volt.
-Boldogabb, mint gondolnád – mosolygott. Kirántottam kezemet az övéből és most már eljutottam a fürdőszobáig. Fogat mostam és az arcomat is letisztítottam.

Amikor kiléptem a fürdőből, hirtelen többen lettek a szobában, amin nem kicsit lepődtem meg, mivel még a tegnapi ruhámban voltam. Mondjuk jobb, mintha a hófehérkés pizsamámban látnának. Itt volt Tom és a többi fiú, valamint egy számomra ismerős lány, de nem tudtam beazonosítani.
-Csá Aker! Mizu? Jól aludtál? – állt fel vigyorogva Zayn a kanapéról és egy öleléssel üdvözölt. Szóval Louisnak eljárt a szája. Na, majd lesz ez még így se.
-Semmi említésre méltó és köszönöm kérdésedet, jól aludtam. Habár lehetett volna jobb is. Mondjuk egyedül – itt Stylesra néztem, aki egy undok pillantással ajándékozott meg.
-Úgy hallottam, hogy reggel nagyon egymásba gabalyodva ébredtetek – jártatta köztünk tekintetét Tom.
-Semmi nem történt. Az ágy másik szélén aludtam el. Nem tudom, hogy kerültem közel hozzá – mentegetőztem, de ahogy elnéztem Tom arcát, tudtam, hogy felesleges.
-Ja persze. Tudom, hogy te másztál rám. Biztos azért, mert tetszett a sztriptízem – háborodott fel Harry. Én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Mégis miről beszél?
-Te normális vagy? Mégis miért másztam volna rád? Tegnap este megmondtam, hogy nem érdekel sem a pénzed, sem a hírneved. Térj magadhoz és fogd fel, hogy nem mindenki ájul el tőled – eléggé kikeltem magamból, mert mindenki engem nézett, többnyire döbbent arccal, még a göndör hajú srác is.

-Befejeztétek? – kérdezte kicsit idegesen Tom, mire mind a ketten bólintottunk. –Szuper. Most, hogy tudjuk, hogy mik történtek este, rátérhetnénk a tárgyra.

Helyet foglaltam Harry mellett, mivel már csak ott volt hely. Micsoda véletlen…
-Tehát. Ma délben egy gyorsétteremben esztek együtt. Nem csak ti, hanem a többiek is. Tudom, hogy nehezetekre esik, de tegyetek úgy, mintha szeretnétek egymást és gesztusokkal is erősítsétek meg – vázolta fel Tom a programot, ami után több kérdés is kavargott bennem. Ugyanaz lehetett, mint Harrynél, mert ő kérdezett először és erre én is szerettem volna tudni a választ.
-Miféle gesztusokkal? – kérjük a választ most azonnal.
-Szerelmes gesztusokkal. Ölelés, puszi, vagy esetleg csók – nézett bizonytalanul ránk.
-Csók? Mármint vele? – nevettem fel és Stylesra mutogattam. – Nem gondoljátok, hogy őt fogom megcsókolni.
-Miért? Mi bajod van velem? Félsz, hogy jobban csókolok, mint hiszed? – kérdezgetett nagyképűen Harry.
-Fél a halál. Egyszerűen nem akarom, hogy bármilyen közeli kapcsolatba kerüljek veled. Ennyi – ez a gyerek nagyon kihozott a sodromból, amin persze jól szórakozik.
-Ezt már megszegted reggel is – köhögött bele mondandómba Liam, amiért egy szúró pillantást vetettem rá. Nem törődött ezzel, inkább lepacsizott göndör társával.
-Elég! – kiabált Tom, melynek hatására síri csend lett a szobában. – Köszönöm. Ariana. Ha jól tudom tisztában voltál azzal, hogy mi lesz, ha elvállalod ezt a szerepet. Tehát reklamációt már nem fogadok el, sajnálom. Te pedig Harry fogd fel, hogy Ariananak nem tetszel és hagyd békén, ha nincs közös programotok, ami azért ritkán lesz, de mindegy. Világos? – elég jól kioktatott bennünket, de igaza volt. Tudjuk, hogy mire vállalkoztunk és mi a szerepünk.
-Igen – mondtuk egyszerre Styles-szal.
-Helyes. Mivel már 11 óra, ezért mindenki mehet készülődni. 11.30-kor legyetek az aulában. Aki nem lesz ott, annak büntetést fogok kiszabni. Remélem érthető voltam. Jaj, majdnem elfelejtettem. Ariana – szólított, mire felálltam és odaléptem hozzá – Ő itt Lou Tisdale, a fiúk stylistja. Ha tanácstalan vagy, hogy mit vegyél fel, szólj neki bátran. Most így az első alkalomnál ő lesz a segítségetekre.
Kezet fogtam a lánnyal vagy nővel, nem tudtam megítélni a korát.

Mindenki elhagyta a szobát, kivéve Harry-t és Lou-t. Csend telepedett a szobába, de amolyan kínos csend és én az ilyet nem szeretem. Úgy döntöttem, hogy életemben először, kezdeményezek.
-Hány éves vagy Lou? – ez a kérdés tényleg ott motoszkált a fejemben.
-26 – válaszolta kedvesen.
-Azt hittem fiatalabb vagy – mondtam, ő pedig felnevetett.
-Sajnos nem. Na de lássunk is neki a munkának, mert mindjárt lent kell lennetek – állt fel – Mutasd a ruháidat Ariana.
-Okés. De légyszi szólíts inkább Ana-nak vagy Arinak. Az Ariana túl hivatalos –mondtam, majd a bőröndömhöz léptem.
-Rendben. Akkor nálam mostantól Ari leszel – nevetett és közelebb jött, hogy szemügyre vegye ruhatáramat. Amíg mi válogattunk, addig Styles telefonált valakivel. Néhány foszlányt kihallottam a beszélgetésből, de nem sok értelme volt.
-Ez tökéletes lesz – fogta a kezébe Lou a kiválasztott ruhadarabokat, majd elküldött a fürdőbe, hogy öltözzek fel. Addig ő kiválasztja Harry ruháját is.

--Harry szemszög--

-Na mutasd mid van – mondta Lou humorosan.
-Inkább nem, mert te férjes asszony vagy – nevettem.
-Hé! Azért asszony még nem vagyok – tettetett sértődöttséget.
-Bocsi – öleltem meg és elkezdtük a ruhapróbát. Először egy inget vettem fel egy farmerral, végül csak az alsó darab maradt. Lou inkább egy egyszerű pólót választott, amit én is jobban szerettem.
-Kész – mondta, majd leült, én pedig helyet foglaltam mellette.
-Tudod, nem gondoltam volna, hogy egyszer egy kamubarátnőm lesz – mondtam eltűnődve a dolgokon.
-Hát én sem – mondta, mire elmosolyodtam – Tetszik?
-Ki? – játszottam az értetlent, miközben pontosan tudtam, hogy mire céloz. Ezt ő is látta, mert egy olyan ”ne nevettess már” nézéssel bámult rám – Jó csaj.
-Ennyi? – kérdezte hitetlenkedve.
-Te kérdezted a véleményemet. Mit vársz még? – nem tudtam, hogy miért nem elégszik meg ennyivel.
-Hm. Nem is tudom. Talán azt, hogy ő a legnormálisabb, legszebb lány akivel eddig találkoztál – állt fel és körbe-körbe járkált.
-Most miért pattogsz? És mi ez a legszebb lány dolog? Nem ő a legszebb. Közel sem az – válaszoltam, de tudtam, hogy valami nem stimmel a kimondott szavaimmal.
-Te is tudod Harry. Csak nem akarod magadnak bevallani. Ő nem olyan hisztis liba, mint Taylor vagy Caroline és ezt te is tudod. Meglepődtél azon, hogy találkoztál egy ilyen lánnyal – egy pillanatra elhittem mindent, amit mondott, de aztán észbe kaptam.
-Fejezd be! Semmit nem értesz. Egyáltalán nem így van, ahogy te mondtad. Bármikor találok egy ilyen csajt, mint Ariana – lettem ideges, de utána visszavettem egy kicsit.
-Csak nem kocsmában és utcasarkon – ebben tényleg igaza volt, de nem érdekelt. Csak megrántottam a vállam és eldőltem a kanapén. Sajnos nem tudtam kiverni Lou szavait gondolataimból. Miért lehetne igaza és miért nem? Semmire sem tudtam a választ és ez idegesített.

Hirtelen kinyílt az ajtó és ott állt előttem ő…csak nem rá számítottam...