7. fejezet - Vendéged van + Díj

Sziasztook:)
Sajnálom, hogy ilyen későn jelentkezek, csak sok dolgom volt, mert minden tanár így év végén akar íratni...hát persze:// Ennyit rólam :D
Először is a blog(és én is) most kapta meg az első díját, aminek nagyon örültem tényleg!!

 Tehát köszönöm szépen az első díjamat rebii-nek!!

Szabályok:

1. Megemlítjük, megköszönjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 100-nál kevesebb a (feliratkozó) rendszeres olvasók száma.

3. Egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.

Küldöm:

 http://golittlevettel.blogspot.hu/

http://tinastories.blogspot.hu/

http://ameliasandbeacriticsanddesign.blogspot.hu/

http://onceuponasongbarbi.blogspot.hu/

A másik pedig az, hogy kritikát is kaptam, amelyet (és a többit is, ha lesz) kitettem fölülre, így meg tudjátok nézni:)
Na szóval akkor itt is van az új rész, remélem tetszeni fog:!!:)) Várok pár visszajelzést :))
U.i.: el sem hiszem, hogy már 9 rendszeres olvasóm van...KÖSZÖNÖM!!!
DestinyB xx

Egyre csak közeledett…

Amikor már csak egy lépés választott el minket egymástól, hirtelen megállt. Még mindig egymást néztük. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Még közelebb lépett. Már fel kellett emelnem a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni, hiszen legalább egy fél fejjel magasabb volt nálam és olyan közel volt hozzám.
-Mit akarsz Harry? - suttogtam.
-Igaz amit Cody mondott? - kérdezte halkan mély hangjával. Tisztán kihallottam belőle az idegességet és ez kicsit megfélemlített. Így inkább megpróbáltam terelni a témát.
-Az öcsém még csak 10 éves. Azt sem tudja, hogy mit beszél. - nevettem fel zavartan, de látva arcát azonnal abbahagytam. Komoly arccal figyelt engem.
-Nem azt kérdeztem. - láttam szemében a dühöt, ezért hátráltam egy kicsit, de ő követett engem.

Hirtelen Cody jött be a szobába. Hálát kell adnom neki.
-Készen vagyok. Ti meg mit csináltok? - nevetett rajtunk, mire egymásra néztünk. Ő még mindig ideges volt, én pedig még mindig be voltam rezelve. - Hahóóó. Itt vagytok?
-Persze. - eszméltem fel. - Menjünk le, mert anya már biztos hiányol minket. - majd elkezdtem rángatni Cody pólóját és megindultunk. Szerencsére Harry is követett minket, de a hátamon éreztem tekintetét.

Anyáék még mindig nevetgéltek és jól érezték magukat. Nem akartam, hogy rájöjjön, hogy nincs minden rendben, mert akkor nem enged el. Ezért egy mosolyt erőltettem magamra.
-Miről van szó? - kapcsolódtam be a beszélgetésbe és leültem egy székre Louis mellé.
-Éppen arról beszéltünk, hogy mikor indulunk. - válaszolta Zayn.
-Értem. Na és mikor? - érdeklődtem.
-2 nap múlva. - válaszolta Harry felhúzott szemöldökkel. - Ugye nincs túl hamar?
-Nincs. - vágtam egy gúnyos mosolyt, de inkább visszafogtam magam, mert a végén tényleg meggondolja magát anya. A fiúk is szúrós tekintettel néztek Harry-re.
-Szerintem sincs, annyi idő alatt össze tudsz pakolni és el is tudunk búcsúzni. - mondta anya és a fiúk is helyeslően bólogattak.
-De mi most megyünk is, mert még lesz egy interjúnk és nekünk is el kell pakolnunk, az pedig sok idő. Főleg Zayn számára. - nézett Liam Zaynre, aki grimaszolt egyet, mi meg nevettünk rajtuk.
-Köszönünk mindent. Isteni volt az ebéd, de Lou-nak a répalé volt a fő fogás. - mosolygott Liam, Louis egyetértően bólogatott.
-Örülök neki, hogy jól éreztétek magatokat. Legalább én is megbizonyosodtam róla, hogy rendes fiúk vagytok és nem szálltatok el a sikertől. - itt Harry-re pillantottam, aki csak mosolygott anyára, mintha valami jó gyerek lenne.
Kikísértük őket, majd visszasétáltunk a házba és elpakoltunk mindent.

-Tudod, nem is olyanok ezek a fiúk, mint a korukbeliek. - mondta anya, miközben elmosta a tányérokat.
-Igen. A legtöbben cigiznek meg drogoznak. A bandából csak Zayn cigizik. - a fenébe is, miért nem tudom befogni. Anya felhúzott szemöldökkel nézett rám. - De nyugi, én nem fogok rászokni.
-Helyes. - mosolygott anya, én pedig megnyugodtam.
-Megyek megnézem, hogy mit csinál Cody. - mondtam. Anya pedig eléggé furcsán nézett rám.
-Micsoda? Foglalkozol az öcséddel? Havonta egyszer, ha játszol vele. - válaszolta anya, de valamivel ki kell mentenem magam.
-Tudom, de most novemberig nem fogom látni, így kihasználom ezt a két napot. - mosolyogtam édesen, és reméltem, hogy anya elhiszi.
-Igaz. Menj csak. - folytatta tovább a mosogatást. Na ez egész könnyen ment. Elindultam a lépcsőn, majd kopogtam és egy ’igen’ után benyitottam. Cody az ágyán feküdt és valami mesét nézett.

-Beszélhetnénk? - becsuktam az ajtót és leültem mellé az ágyra.
-Persze. - ült fel és rám figyelt.
-Miket kérdezett Harry, amikor ketten voltatok itt? - kezdtem bele. Tudni akartam mindent.
-Hát csak a szokásosat. Mi a kedvenc színed, kajád, hobbid, milyen a suli stb. - darálta el Cody.
-Értem. Azt is megkérdezte, hogy volt-e már barátom. - mondtam, Cody pedig nagy szemekkel nézett rám.
-Te hallgatóztál?
-Csak ezt hallottam. - tettem magam elé a kezem védekezően.
-Oké. Megkérdezte, de szerintem hülyeséget válaszoltam. Vagyis nem tudom. Nem igazán vagyok képben Patrickkal. A kapcsolatotok olyan semmilyen volt. Legalábbis számomra. Nem is ismertem igazán és amikor találkoztam vele, akkor nem szimpatizáltunk. - nem lepődtem meg. Tényleg nem ismerte és hülyeséget mondott Harrynek…félig. Mert tényleg bántott, de nem fizikailag, hanem lelkileg. Hallgatnom kellett volna az öcsémre, amikor azt mondta, hogy ez a srác úgysem az igazi számomra. Én persze csak leidiótáztam és nem foglalkoztam a kijelentésével. Sajnos. De most már mindegy is. Vége és kész. Viszont Harryvel nem szívesen, de tisztáznom kell a dolgokat, mielőtt olyasmit gondolna, hogy megerőszakoltak vagy valami hasonló.
-Föld hívja Ariana Baker-t. Jelentkezz! - legyezett előttem a kezével.
-Mi? Ja itt vagyok, csak egy kicsit elkalandoztam. Figyelj Cody. Tényleg baromságot mondtál Harrynek, mert nem az történt. Majd ha nagyobb leszel, akkor beszélünk erről, jó? - öleltem át a oldalról.
-Oké. Amúgy bocsi. - nézett rám.
-Semmi baj, majd beszélek vele. - mosolyogtam.
-Helyes. De most már kimennél? Mert most jön a legizgibb rész és nézni szeretném. - visszatért a régi Cody. Én csak szemforgatva kimentem a szobából és birtokba vettem a sajátomat.

2 nap. 2 napig leszek még itthon. 2 napig lehetek a barátaimmal és a családommal. Utána pedig megkezdődik a ”fenomenális pokol”. Világot láthatok, olyan helyekre utazhatok el, ahová maximum álmomban jutnék el. Másrészről viszont kiteszem magam a médiának, a paparazziknak. Az éremnek is két oldala van…
Egy dolgot elhatároztam. Mielőtt elmegyek, beszélek anyával, hogy ne ijedjen meg, ha az újságban lát Harry Styles új barátnőjeként. Jobb felkészíteni. Így viszont mindent el kell mondanom neki. Lehet, hogy visszamondja az egészet, de akkor jön a B tervem. Mindenféle indokot kitalálok azért, hogy mehessek. Nem azért, hogy az újságokban szerepeljek, hanem azért, hogy segítsek a srácoknak.

Úgy döntöttem, hogy felhívom Laurát, hogy egyeztessünk egy buli-időpontot.
-Szia Ari. Mizujs? - kiáltott a telefonba. Csak kicsit süketültem meg… amúgy ez az Ari becenév nem tetszett egy ideig, de aztán megszoktam és örültem is neki, mert magyar jelentése is van, ami ugye az aranyosnak a becézése.
-Azt hiszem süket lettem. - nevettem. - Azért hívtalak, hogy egyeztessünk, hiszen nem látlak benneteket kb. 8 hónapig.
A barátaim tudnak mindent. Kivéve azt, hogy kikkel megyek és, hogy kinek a ”barátnője” leszek, tekintettel arra, hogy Laura nagy 1D fan. Egyedül Lucas tudja.
-Jah. Mikor is indulsz? - kérdezte.
-Pontos időt még nem tudok, csak annyit, hogy ugye ma van szombat és 2 nap múlva, ami azt jelenti, hogy hétfőn vagy kedden, még nem tudom. - vázoltam fel a dolgokat.
-Na ne mondd. Azt hittem, hogy szerda van. - tettette a sértődöttet, de hallottam, hogy mosolyog. - Akkor szerintem holnap délután/este kellene egy grillpartit csinálnunk. Mégpedig Adele-éknél.
-Ez szuper ötlet. Akkor hívd fel és majd szólj, ha van valami. - mondtam, majd még megbeszéltük, hogy face-en ír.

Rögtön, miután letettem, egyből hívtak. Ismeretlen szám volt, amit kicsit furcsálltam, de azért felvettem.
-Hallo?- szóltam bele.
-Elnézést a zavarásért! Tom Atkins vagyok, a One Direction menedzsere. Ariana Baker-t keresem. - kicsit meglepődtem. A fiúk nem is mondták, hogy számíthatok a menedzserüktől telefonhívásra. Nagyon hivatalosan csengett a hangja.
-Én vagyok az. Miben segíthetek? - kérdeztem.
-Nos, ha jól tudom, akkor a fiúk ma részt vettek egy ebéden nálatok. - várta a válaszom.
-Igen így van.
-Csak szeretnék érdeklődni, hogy milyen volt. Leginkább Harry viselkedésére vagyok kíváncsi.
-Minden remekül ment. Nem volt velük semmi gond, Harryvel sem. - válaszoltam.
-Uh, megnyugodtam. Köszönöm. Egyébként még annyit szeretnék, hogy hétfőn este indulunk magángéppel Liverpool-ba. A címedet megadták a fiúk, így majd én megyek érted este 9-re.
-Rendben. Addigra elkészülök. - mondtam, mire Tom(?) felnevetett.
-Még addig van 2,5 napod. Remélem sikerülni fog. - mondta, majd én is felnevettem. - Nekem most mennem kell, akkor megyek majd érted. Szia.
-Rendben. Viszlát. - bontottam a vonalat. Egész kedves volt, főleg a nevetése után.

Este megnéztem az üzeneteimet. Láttam, hogy írt Laura és Adele is. Lau azt írta, hogy beszélt Adele-el és beleegyeztek a szülei is és ő is. Adele ugyanezt írta, de azért mindkettőre válaszoltam.
Értesítettem Lucas-t is a programról. Nagyon tetszett neki és azt mondta, hogy feltétlenül ott lesz.
Éjfélig neteztem, majd úgy döntöttem, hogy elteszem magamat holnapra. Letusoltam és befeküdtem a pihe puha ágyikómba.

--~--

Reggel, vagyis 11-kor keltem fel. Az ágyból viszont nem akartam kikelni, de muszáj lesz, mert gofri illatot érzek. Végül csak sikerült és lesétáltam. Egy üzenet volt egy cetlire írva a hűtőn.

„Elmentünk Cody-val a fociedzésre. Dél körül jövünk. Sütöttem gofrit és van a hűtőben húsleves. Ne a gofrival kezd!!! Még valami. A nappali polcán találsz egy listát. Légy szíves menj el a boltba és vásárolj be. A pénz is ott van mellette. Puszi: anya”

Vajon ezt hány órakor írhatta? Mert mindjárt dél. Mindegy. Akkor eszek és irány a bolt.
Miután kellőképpen teletömtem magamat, felmentem a szobámba és felöltöztem, majd eltettem a listát és a pénzt és indultam bevásárolni.

Leszakad a kezem, annyi mindent kellett venni. Egy kicsit meg is álltam pihenni és megnéztem az időt. Már 1 óra. Egy órát vásároltam? Az igen. Mondjuk a lista nagyon hosszú volt.
Ismét felvettem a két szatyrot és elindultam. Azzal nyugtattam magam, hogy már csak negyed óra és otthon vagyok. Többnyire sikerült is.

Tudtam, hogy anyáék már hazaértek, mert láttam Cody-t a kertben focizni. Nem volt neki elég az edzés?
Benyitottam és anya jött ki a konyhából.
-Szia kicsim. Látom sikerült végrehajtanod a feladatodat. - mosolyogott, majd elvette tőlem a szatyrokat és bevitte a konyhába. - Jut eszembe. Vendéged van.
-Ki? - lepődtem meg. Lucas-ék nem lehetnek, mert velük ma este talizok, a srácok meg tegnap voltak itt és holnap este utazunk.
-Menj csak ki a kertbe és meglátod. - anya arcára kiült egy sejtelmes mosoly. 

Én még mindig nem tudtam, hogy ki látogatna meg engem. Tanácstalanul, de mentem a kert iránya felé.
Kinyitottam az ajtót. Láttam, hogy Cody még mindig rohangál, majd arrébb toltam tekintetemet és ott ült valaki az ÉN! hintámban. Háttal volt nekem, de még így is felismertem az illetőt. Odamentem és nem éppen kedves módon köszöntöttem.
-Te meg mi a fenét keresel itt? - förmedtem rá, mire ő megfordult és levette a napszemüvegét…