5. fejezet - Talán igaza van

Üdv minden kedves olvasónak!! :D
Mint azt ígértem, meg is hoztam az új részt. Lenne egy kis észrevételem. Nálam azt írja a blog, hogy 4 feliratkozó van, de mégis mindig 1 pipát vagy 1 kommentet kapok. Ezért megkérdezném, hogy most hogy van ez? Nem hiszem, hogy nagy feladat egyszer belekattintani a tetszik/nem tetszik ablakba.
Emiatt muszáj vagyok határt szabni, hogy lássam, hányan vagyunk. A következő részt 3!!! komment után hozom. Sajnálom:/
Remélem azért tetszeni fog az új rész:)))
Jó olvasást:!!
Ui.: aki érettségizik, hogy sikerült eddig?? Meséljetek nyugodtan bármit, szívesen olvasom:)
DestinyB xx

--Ariana szemszög--

-Baj van. Elég nagy. - mondta. Ezzel eléggé rám ijesztett.
-Mégis mi? - kérdeztem félve. - Ugye nem amiatt, hogy elmondtam Harrynek?
-Nem, az már nem lényeges. Inkább az, hogy nem akar eljönni az ebédre. - válaszolta megbánóan.
-De az meg hogy lehet? - értetlenkedtem.
-Úgy, hogy nem szóltunk neki erről az egészről. Tudod, mostanában kikészíti a média. Minden lépését figyelik és várják, hogy mikor botlik el vagy, hogy ki lesz az új kiszemeltje. - vázolta fel a helyzetet Zayn.
-Figyelj, én megértem a helyzetét, de… - most mondjam ki a véleményemet? Hát nem lenne rossz... - de segíteni akarunk neki és ha ő nem jön el, akkor anya tuti, hogy nem enged el. Amikor beszéltünk, akkor a hangjával nyomatékosított, hogy mind az 5 fiút meg akarja ismerni.
-Tudom, tudom. Bízzunk benne, hogy megjön az esze holnapra. - mosolyodott el halványan Malik, de tudtam, hogy ez nem egy igaz mosoly.
-Ja, hátha.
-De beszélnünk kellene még valamiről. - nézett rám félve.
-Ne már. Mi van még? Ugye rossz hír? - sóhajtva dőltem hátra a kanapén és vártam a válaszát.
-Nem fogok hazudni. Igen rossz hír. Fel kell készülnöd, mert Harry mostanában nagyon szemét és önző. Ahogy a mai viselkedését láttam, téged sem fog kímélni. Sőt. - mondta szomorúan Zayn. Nekem meg kipattantak a szemeim és egyből felültem.
-Mi az, hogy sőt? Mégis hogy viselkedett ma? Jobb, ha mindent elmondasz Malik. - fenyegettem meg.
-Malik? Ez tetszik. - mosolygott, de látván arcomat, azonnal abbahagyta. - Oké. Szóval kiabált velünk, hogy miért szervezkedtünk a háta mögött. Ami mondjuk jogos is volt, de ha beavatjuk, akkor tuti azt mondja, hogy felejtsük el. Tudod, neki szent meggyőződése, hogy a híres csajok sokkal szebbek, mint az ”átlagosak”. Ezért nem is akart belemenni a dologba. Szerinte egy hétköznapi csaj nem illik hozzá. De veled rácáfolunk erre a kijelentésére, mert gyönyörű vagy. - mondta el a lényeget.
Nekem csak az maradt meg, hogy az átlagos lányok csúnyák. Nem hiszem el. Ez tényleg egy felfuvalkodott hólyag lehet.
-Ezt most nem értem. Az interjúkban azt mondjátok, beleértve őt is, hogy simán randiznátok rajongókkal és ők szerintem nem sztárok. Ja, meg arról énekeltek, hogy minden lány szép meg elbűvölő. Akkor ez most hogy van? - néztem rá mérgesen.
-Hé nyugi. Ez csak Harry idióta véleménye és az interjúkban nem mondhatja ki, hogy
”bocsi, de én inkább sztárral járok, mint rajongóval”. - mutatta kezével a macskakörmöket.
-Akkor hazudik az egész világnak? - kérdeztem, vagyis inkább mondtam ki a fájó igazságot.
-Mondhatjuk így is. De kérlek Aker, ne mondd vissza a dolgot. Beszélünk Harry fejével és holnap el fog jönni és kedves lesz veletek. - mosolygott rám bíztatóan Zayn. 

Én pedig sóhajtottam és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Ha most visszamondom, akkor megutálnak, mert megígértem nekik. Ha meg belemegyek, akkor ki tudja, hogy fog velem meg anyával viselkedni az a barom. Nehéz a döntés, de meg kell hoznom. Ránézek Zaynre és egy könyörgő pillantást látok, aminek nem tudok nemet mondani. Tudom, hogy fontos nekik Harry és ki akarják ebből az egészből húzni meg visszaterelni régi önmagához. Nagyon szeretik őt és ő is biztos ugyanígy érez, csak elfelejtette.

-Jó. Legyen. De, ha az ebéd alatt bármilyen rossz szót is szól anyára vagy az öcsémre, akkor nem vállalom. Velem beszélhet bárhogy, de a családommal nem. Rendben? - mire Zayn megölelt, de úgy, hogy nem igazán kaptam levegőt. - Most már elég lesz Malik. Megfulladok. És mi volt ez az Aker?
-Bocsi, csak nagyon hálás vagyok. Hát ez az új beceneved részemről. - nevetett fel kínosan. - Uh, nekem mennem kell. Akkor holnap jövünk. Ja, és ne aggódj, semmi baj nem lesz.
-Egész jó kis név. Okés. Várunk titeket. - mosolyogtam rá, majd kikísértem.
Az biztos, hogy érdekes ebéd lesz. Ilyenben még biztos, hogy nem volt részem, sem anyának. Felmentem a szobámba és gondolkodtam. Lejátszottam a fejemben a lehetőségeket, hogy vajon mi lesz holnap. De nem jutottam semmire. Egyszerűen képtelen vagyok pozitívan gondolkodni. Főleg azok utána, amiket Zayn mondott. Inkább csak elijesztett a szavaival. Lehet, hogy a legtöbben már visszafordultak volna, de én nem fogok ilyet tenni. Mindig betartom az ígéreteimet, habár nem a bátorságomról vagyok híres. Viszont úgy érzem, hogy ezt most meg kell tennem és cserébe még munkát is kapok. Malik elmondása alapján szükségük is lesz pszichológusra, főleg Harrynek.

--Harry szemszög--

Zayn beszéde után teljesen lefagytam. Hogy mondhatott ilyet? Lehet, hogy talán egy kicsit igaza van, de akkor sem így kellett volna elmondania.
Ránéztem a többiekre, akik szintén döbbent arccal nézték az ajtót, amin Zayn kiment. Majd rám emelték tekintetüket. Szomorúnak és mérgesnek látszottak, de nem foglalkoztam velük.
Úgy döntöttem, hogy folytatom napi tevékenységemet, azaz visszavonulok a szobámba és zenét hallgatok.
Gyorsan mentem fel a lépcsőn és bezártam kulcsra magam mögött az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon bejönni senki. El kell mennem arra az ebédre, hiszen kötelességem. Ugyan már, miket beszélsz Harry Styles? Te egy szupersztár vagy, nincsenek kötelességeid a koncerteken és interjúkon kívül. Egyébként is. A fiúk nélküled dolgozgatták a tervüket, neked semmi beleszólásod nem volt. Ez szemétség.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, majd valahogy elértem Álomországot.

~---~

Az ébresztő hangjára keltem fel. Mi van? Már másnap van? Végig aludtam az egész éjszakát? Halk kopogásra lettem figyelmes.
Egy ásítással együtt odacammogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Én hülye, minek zártam kulcsra az ajtót? Akkor most nem kellett volna felkelnem. Mindegy.
-Jó reggelt! - mosolygott Eleanor. Talán vele nem voltam még annyira bunkó, mert tudom, hogy sokat jelent Louisnak.  Kissé meglepődtem, hogy hogy került ide, de inkább nem kérdeztem rá. Fontosabb dolgok is vannak.
-Neked is. Nem tudod, hogy mennyit aludtam? - kérdeztem, majd jeleztem, hogy jöjjön be.
-De. Pontosan 15 órát. - számolta meg kezén.
-Azta. Újabb rekord. - mosolyogtam rá őszintén. Ilyen régen volt már. Mármint nem csak El esetében, hanem úgy általánosan. Persze a rajongókat nem számítom bele, mert velük mindig szívesen vagyok és örülök nekik.
-Esetleg lemehetnél reggelizni. Utána meg kitalálhatnád, hogy mit veszel fel. - utalt finoman arra a bizonyos ebédre. Én egy sóhajtással válaszoltam.
-Louis küldött, hogy beszélj velem? - néztem rá egy olyan ”mondd meg az őszintét” nézéssel.

-Nem. Sőt, megtiltotta, hogy beszéljek veled. De én mégis itt vagyok és arra kérlek, hogy ismered meg azt a lányt és ne legyél vele tapló. Hiszen neked szeretne segíteni. Nem foglalkozik azzal, hogy halálos üzeneteket fog kapni, meg azzal sem, hogy a média mit fog szólni hozzá. Ő tényleg csak neked akar segíteni. Manapság kevés az ilyen önzetlen és kedves csaj Harry. Amúgy most végzett az egyetemen, így a srácok felajánlották neki, hogy legyen a turné alatt a 1D pszichológusa. - mikor El befejezte mondanivalóját, hátradőltem az ágyon és lassan kifújtam a levegőt. Talán igaza van. Meg kell tudnom, hogy ki ez a csaj. Ha nem tetszik, akkor elküldöm, ha meg igen, akkor megszerzem egy éjszakára. Vagy többre. Elvégre a turné novemberig tart és ki tudna ellenállni nekem?! Senki.
-Mikorra kell elkészülnöm? - ültem fel és ekkor Eleanor már vigyorgott, hiszen tudta, hogy ő győzött.
-11.30-ra. - felelte.
-Te mindent tudsz? - mosolyogtam.
-Naná. De én most megyek, mert Lou kinyír. Valami elegánsan lazát vegyél fel. - kacsintott. Hát igen, ő mindig képben van a ruhákkal kapcsolatban. Az ajtóhoz sétált, de visszafordult egy pillanatra.
-Sok sikert Harry. - mosolygott.
-Köszi El. Tényleg. Mindent. - bólintott, majd gyorsan elhagyta a szobát. Én pedig el kezdtem készülődni, mert már 11 óra volt. Mi a francot vegyek fel? Eleanor tanácsa járt a fejemben: elegánsan laza. 

Így esett a választásom ezekre a ruhadarabokra és felvettem hozzá a fehér conversemet. Indulásra készen álltam. Úgy döntöttem, hogy lenézek és kapok be néhány falatot. Ki tudja, hogy a csaj, akit elvileg Ariananak hívnak, vajon milyen ebédet csinál. Fő a biztonság.
Lent mindenki sürgött-forgott. Majd mikor megláttak engem, mindegyiknek kitágult a szeme. Én is ezt tettem volna a helyükben. A csendet Liam törte meg.
-Te hová készülsz? - érdeklődött, de hangjában még ott volt a döbbenet.
-Nem ma kell menni arra az ebédre? - színleltem, mintha nem tudnám.
-De. Viszont azt mondtad, hogy nem jössz. - ráncolta össze szemöldökét Zayn.
-Meggondoltam magam. Illetve a lehetőségeket felsorakoztattam és ledöbbentem, de pozitív lett az eredmény. Tehát egész jól jöhetek ki a dologból. - villantottam meg fogsoromat, majd bementem a konyhába. Ettem egy almát és ittam kb 1 liter vizet. Miután végeztem, a srácok a nappaliban voltak és engem figyeltek. Szerintem nem hittek a szemüknek, amin én nagyon jól szórakoztam. Biztos azt hitték, hogy viccelek. Mekkorát tévednek.
-Nem fogunk elkésni? - kérdeztem a faliórára pillantva, mire ők is észbe kaptak, de még mindig nem hittek nekem.
-De. Úgyhogy igyekezzünk. - mondta Liam és engem méregetett. Gondolom várta, hogy bejelentem, hogy mégsem megyek. Arra aztán várhat.
Kimentünk a házból, majd beültünk a kocsiba és meg sem álltunk a Baker házig - az út alatt megtudtam, hogy ez a csaj vezetékneve.
Szép a házuk. Ez volt az első benyomásom. De még inkább nem fényezem őket, majd ha tettek is érte valamit.
-Kérlek Harry, ne legyél paraszt. - állt velem szembe Louis, mire én egy szemforgatással válaszoltam.
Elsétáltunk a bejárati ajtóhoz, majd Liam megnyomta a csengőt.
Pár másodperc után a kilincset lenyomta valaki, az ajtó pedig kinyílt…