4. fejezet - Legyek hálás?

Sziasztok!:)
Először is bocsánat a késésért, de tegnap ballagáson kellett részt vennem, ezért nem tudtam hozni az új részt. De most végre sikerült! Igaz, nem lett annyira hosszú, mint az előző rész, de a következőt már szerdán feltetszem!!:D
Remélem azért tetszeni fog! Még mindig várom a véleményeket és feliratkozókat!:))
Jó olvasást!!
DestinyB xx

-A One Direction? Az a fiúbanda?- kérdezte anya.
-Aha. - mondtam bizonytalanul.
-A pszichológusuk? A világon nem csak te létezel, akinek ez a foglalkozása. Szerintem itt valami teljesen másról van szó. - sandított rám. Most hazudjak neki? Ha megmondom az igazat, akkor tuti, hogy nem enged el.
-Nem. Biztosítottak róla, hogy tényleg csak ennyi lenne. - húú de jó vagyok. Úgy látszik, hogy bevette.
-Nem tudom kicsim. Szeretném őket megismerni, hogy tényleg megbízzak bennük. Azért egy turné nem rövid idő. Meddig is tart? - kérdezte.
-Hát kb novemberig. - válaszoltam. - És ha gondolod akkor beszélek velük, hogy jöjjenek el egy ebédre és akkor látnád,hogy nagyon jófejek.
-Rendben. Akkor hívd fel őket, rendben?- bólintottam.
Gyorsan felszaladtam a szobámba, mert időközben a telefonom lemerült. Felraktam a töltőre és máris tárcsáztam Zayn-t. Igen, megadta a számát, de a lelkemre kötötte,hogy nehogy kitegyem twitterre. Persze. Az lenne az első dolgom… ha idióta és rajongó lennék.

-Igen? - szólt bele nem tudom ki.
-Szia! Zayn-t keresem. - válaszoltam kedvesen.
-Ki keresi?- kérdezett vissza az illető kicsit sem kedvesen. Olyan nagyon ideges hangja volt.
-Ariana. Tehát ott van? Vagy te ki vagy? - kezdett elfogyni a türelmem.
-Itt csak én kérdezhetek. Egyébként rajongókkal nem telefonálunk. Még egy utolsó kérdés. Milyen ügyben keresed? - oktatott ki.
-Egy. Nem vagyok rajongó. Kettő. A Harry-s ügyben. - válaszoltam most már nagyon ingerült voltam.
-Harry-s ügy?- kérdezett majd hallottam valamit a háttérben. Mégpedig, valaki kiabált ,hogy „Harry gyere már a fenébe is”. Basszus, akkor ez Harry lett volna? Úristen. Valahogy ki kell mentenem magam.
-Figyelj, nem olyan fontos. Majd visszahívom máskor. Szia. - bontottam a vonalat. A benntartott levegőt pedig kifújtam.
Hát ez szuper volt. Ezek szerint nem tudott semmiről, így ha kiderül, az egész az én hibám. Azért remélem, hogy a „valóságban” nem ilyen bunkó. Biztos csak valami felzaklatta. Nyugi, semmi baj. Velem tuti kedves lesz. Hiszen mindenhol azt mondják róla, hogy nagyon aranyos és segítőkész. Legyen igazuk.

--Zayn szemszög--

-Zayn! Harry! Gyertek kajálni. - kiabált fel Niall a szobánkba. Hát igen. Egy szobában lakunk, mert Louis ”véletlenül” leborította a falamat kólával. Szóval amíg megcsinálják, addig Harry szobájába költöztem. Persze már egy hete szóltunk, de biztos annyira el vannak foglalva. Egyébként meg most nincs kedvem Harry-vel egy szobában lenni, mert úgy érzem, hogy megváltozott. Sajnos rossz irányba. A kedves srácból egy beképzelt idióta lett. Biztos a cikk miatt. Szerencsére a rajongóknál ezt nem mutatja ki, mert a menedzserünk megfenyegette, hogy különben kirakja a bandából. Szegényre teljesen rászállt a sajtó, ő meg nehezen viseli.
-Gyertek máááááár! - ordibált Louis is.
-Oké megyünk. - mondtam, majd még gyorsan elmentem a fürdőbe, hogy megnézzem a hajamat. Azért csak nem mehetek le úgy enni, hogy nem áll jól a séróm. Ki tudja, hogy ki toppan be.
Miután kellőképpen leellenőriztem frizurámat, eszembe jutott, hogy a szobában hagytam a telómat, így még visszamentem érte. Mikor benyitottam Hazz kérdő tekintetével találtam szembe magam és tudtam, hogy baj lesz.
-Kerestek. - mondta higgadtan, de tudtam, hogy belül majd szétrobban az idegtől.
-Ki? - jöttem beljebb majd lassan odasétáltam hozzá és elvettem tőle a telefont, de nem engedte.
-Valami Ariana. Egy bizonyos Harry-s ügyben. - kivettem a hangjából, hogy nagyon is tudni akarja, hogy mit jelent ez.
-Meg tudom magyarázni. - tettem magam elé a kezem és hátrálni kezdtem.
-Azt remélem is. - állt fel az ágyról és megindult felém. Én pedig szabályosan kezdtem tőle félni. - Tehát? Mi ez az egész? Már megint a hátam mögött szervezkedtek?- ordibált.
-H-Harry, nyugodj meg. Inkább menjünk le és beszéljük meg ott. - léptem el tőle, mert féltem, hogy megüt. Mi a fene van? Az egyik legjobb barátom ütésétől félek? Te jó isten, eléggé rossz irányba haladunk.
-Oh. Szóval a többiek is tudnak róla? Ez egyre jobb lesz. - nézett rám és ha szemével ölni tudna, én már biztos,hogy halott lennék. - Menjünk.
-Jó. - ő ment elől én pedig mögötte.

Mikor leértünk a nappaliba, mindenki ránk nézett. Biztos hallották a fenti kiabálást Harry részéről.
-Minden rendben?- kérdezte Louis.
-Nem. Semmi sincs rendben. Elmondaná valaki, hogy mi a fenét akartok? Mi ez a Harry-s ügy? És ki a fene az az Ariana? - kiabált és fel-alá járkált.
-Hé haver. Jobb lenne, ha levegőt is vennél. Ülj le. - mondta Niall, majd Harry helyet foglalt és én is.
-Tehát? - még mindig ideges volt.
-Tehát. Emlékszel arra az újságcikkre?- kérdezte higgadtan Liam. Hazz pedig bólintott.
-Na. Azt találtuk ki, hogy megcáfolhatod a dolgot.
-Mégis hogyan?
-Úgy, hogy ha egy hétköznapi lánnyal járnál. - mondta Liam.
-Mi? Ezt mégis hogy gondoljátok? Én? Egy…egy hétköznapi csajjal? Tudjátok, hogy az lehetetlen. Azok nem olyan szépek, mint a híres nők.- válaszolt. Hát ez tényleg hülye. Lesz vajon felesége?
-Te nem vagy komplett. De sebaj. Már találtunk neked egy jelöltet. - mosolygott sunyin Louis.
-Gondolom azt az Arianat vagy kit. - forgatta meg a szemét. - Várjunk csak. Ti a tudtom nélkül beszéltetek egy ismeretlen csajjal?
-Ja. - adta a bő választ Niall.
-Tudni akarok mindent. Hogy találkoztatok vele, mióta ismeritek, vélemények. Minden. - szögezte le Harry és látszott rajta,hogy komolyan gondolja.
Én pedig belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam mindent attól kezdve, hogy összefutottam vele a parkban. Egészen a tegnapi beszélgetésünkig. Miután végeztem, vártam Harry reakcióját,de semmi.
Kezdtem egy kicsit aggódni. Ijesztő ez a csend. Majd végül megszólalt.
-Ha kiderül, hogy egy őrült rajongó vagy egy apáca,akkor nektek annyi. - mondta,majd felállt. Mi pedig lepacsiztunk, mert tudtuk, hogy ezzel azt jelezte göndör barátunk,hogy nem szívesen,de benne van a dologban.
Hirtelen eszembe jutott, hogy Ariana keresett. Mivel már mindenki tud a dologról, ezért nem mentem el, hanem ott hívtam fel a lányt. Kicsöng.
-Halo?-szólalt meg egy kellemes hang.
-Szia Ariana. Én vagyok az Zayn. - mosolyogtam, de ezt nem láthatta. A srácok pedig felkapták a fejüket. Gondolom, nem tudták,hogy őt hívom. Időközben visszajött Harry is egy narancslével a kezében. Kicsit ledöbbentem, hogy nem alkoholt iszik. Mostanában csak azt szokott.
-Oh, szia Zayn. Mi újság? - kérdezte.
-Semmi érdekes. Csak hallottam, hogy kerestél és gondoltam megtudakolom,hogy miért is. - mondtam.
-Hát öhm igen. Azt hittem, hogy te veszed fel. - nevetett fel kínosan.
-Nem, nem én voltam, hanem Harry.- itt az említett felé néztem,aki csak felhúzta szemöldökét és várta a többit.
-Jesszus. Akkor lebuktattalak titeket? Vagyis inkább magunkat? Vagy tudott róla? - kérdezte, és hallottam hangján,hogy ideges.
-Hát igazából nem tudott róla, de nincs semmi baj. - válaszom alatt végig Hazz-ra néztem,aki szintúgy engem figyelt.
-Akkor jó. Szóval azért hívtalak, mert beszéltem anyával. - mondta.
-Tényleg? Na és mit mondott?- lettem izgatott. Nem lenne jó, ha nem engedné meg neki,hogy ne jöjjön velünk.
-Hát nem igazán tetszik neki az ötlet. - basszus - De felajánlottam, hogy ebédeljetek velünk és akkor jobban megismerne benneteket és lehet, hogy elengedne. - mondta.
-Értem. És mikor? Mondjuk holnap?- érdeklődtem.
-Igen, a holnap az tökéletes lenne. - mosolygott, vagyis hát hallottam a hangján.
-Remek. Akkor délre ott vagyunk. - majd elköszöntünk és letettem. A fiúk kérdőn néztek rám.
-Hol vagyunk ott délre?- kérdezett rá Liam.
-Anaéknál. - válaszoltam.
-Oh, tehát már becézgetitek is. - mondta cinikusan Harry. Nem foglalkoztam vele, inkább folytattam.
-Holnap elmegyünk hozzájuk egy ebédre, hogy az anyukája megismerjen bennünket és biztosítsuk róla, hogy jófiúk vagyunk. - mondtam.
-Jaj miért? A drága anyuci nem engedi el a pici lányát a nagyvilágba? Talán fél, hogy felcsináljuk vagy mi?- nevetett fel Hazza.
-Elég volt Harry. Szerintem túl messzire mentél. - állt fel Louis. Még sosem láttam ennyire komolynak és idegesnek. Viszont teljes mértékben igaza volt.
-Nem különösebben érdekel. Én úgysem megyek el arra az ebédre. - válaszolta, majd ő is felállt és indult volna az emeletre,de Liam visszatartotta.
-Na ide figyelj. Holnap igenis eljössz arra az ebédre és a lehető legkedvesebb arcodat fogod mutatni,mert ha nem tűnt volna fel, miattad csináljuk az egészet. És légy hálás Ariananak, hogy elvállalta. - oktatta ki Harry-t. Mi pedig csak figyeltük az eseményeket.
-Legyek hálás? Azért, mert elvállalta? - bólintottunk mindannyian. - Ugyan már! Mégis mennyit ajánlottatok neki, hm? Vagy nem is pénzt adtok neki,hanem mást? -  na itt szakadt el nálam is a cérna.
-Harry!- ordítottam egyet, mire mindenki rám figyelt. - Jobb lenne, ha befognád,mert a te seggedet akarjuk menteni,bár nem tudom,hogy mi a francnak,mert olyan hálátlan vagy. Ariananak majd szembe kell néznie a reflektorfénnyel és az utálkozó rajongókkal, akik a halálát akarják. De megpróbálja. Csakis azért, mert megkértük rá. De te szarsz az egészre. Nekünk is ezt kéne srácok. - néztem a többiekre, majd megindultam a bejárati ajtó felé, de egy mondat erejéig visszafordultam.
-Nem az vagy, akit 2 évvel ezelőtt megismertem. - majd kimentem a házból és sétáltam egyet.

Fogalmam sincs, hogy miért,de Akerék(ezt a becenevet adtam neki titokban,a keresztneve és a vezetékneve összevonva Malik stílusban)(ejtsd:ékör :D) háza előtt kötöttem ki. Hú, akkor baromi sokat sétálhattam. Mivel már fájt a lábam, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek. Persze, csak ha beengednek. Kopogtam és egyből nyílt az ajtó.
-Szia. Hát te? Nem a holnapi napot beszéltük meg? - nézett rám ijedten, mire én felnevettem.
-De igen, csak sétáltam és gondoltam benézek. - válaszoltam, ő pedig elmosolyodott.
-Uhh, akkor jó. Gyere beljebb. Anya most nincs itthon, elment vásárolni. - beinvitált, én meg nem tudtam merre figyeljek. Annyira szép házuk van. Kapj észhez Zayn. Nem lakásnézegetőbe jöttél. Vagyis azt sem tudom, hogy miért jöttem.
-Talán jobb is. - válaszoltam az anyukája távollétére. Ő pedig összeráncolta szemöldökét, jelezve, hogy fogalma sincs, hogy mit értek ez alatt. - Baj van. Elég nagy…