2013. április 14., vasárnap

Prológus

Sziasztook:)) Végre elérkezett ez is. Megnyitom a blogot és már itt is van a prológus.
Ha tetszik, akkor jelezzetek vissza légyszíves komment, tetszik formában. Illetve, ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor nyugodtan íratkozzatok fel:))
Nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást:))
DestinyB xx




Csak szaladtam és szaladtam. Fogalmam sincs,hogy hová,csak el a fájdalmaktól,a könnyektől és ki a világból. Egyszer csak megbotlottam és elestem. Nagyon fájt a térdem,de fel kellett állnom és tovább futnom. Azonban valaki megragadta a karomat és hozzám beszélt.
-Nem lesz semmi baj. Itt vagyok veled és segítek. Tudod, hogy szükséged van valakire,akit szeretsz és aki viszont szeret téged. - hangja ismerős volt,szavai melengették szívemet,hiszen most vallotta be hogy szeret.
Lassan kezdtem megfordulni,hogy szemébe tudjak nézni. Már csak egy kicsi kell..na még egy kicsit..

-Ariana Baker! Már megint elaludtál! Ezt nem hiszem el! Minek van neked ébresztőórád?- azt hittem szívinfarktust kapok,annyira megijedtem. Amint feleszméltem anyám kiabálására, elnyomtam egy ásítást.
-Anya. Először is. Végzős vagyok és a végzősöknek kiváltság jár. Másodszor pedig. Szerinted attól hamarabb felkelek, ha itt ordibálsz,hogy elkések?- mondtam neki teljesen nyugodtan.
-Nem, nem kelsz fel hamarabb. De egy pohár hideg víz talán majd segít rajtad.- fel sem fogtam, hogy mit mondott,egyb
ől hideg zuhanyt kaptam. Szó szerint.
-Jesszus. Normális vagy?- kiabáltam rá. Kinek esik jól reggeli ébresztésnek,ha hideg vizet öntenek a nyakába? És tudtommal már a húsvéti locsolkodós szezonnak is vége van.
-Igen normális vagyok. Te pedig késésben vagy. Ha 10 percen belül nem vagy a bejárati ajtó el
őtt felöltözve,akkor jövök a második pohárral..vagy inkább vödörrel.- gondolkodott el egy pillanatra,majd elhagyta a szobámat.

Na szép. Ki az a 19 éves,akit így kelt az anyja? A válasz: rajtam kívül senki.
Odaálltam a szekrényhez és megpróbáltam valami jó összeállítást választani. Közben visszagondoltam az álmomra. Miért pont ezt álmodtam? Pszichológiai tudásom szerint majd a későbbi életemben derül ki,mármint,hogy majd később. Szóval kár ezen gondolkodni. Vagy volt jelentősége vagy nem.
Miután felöltöztem, egyből a fürdőszobába mentem. Úgy döntöttem,most nem fürdök le. Megmostam az arcomat és feltettem egy alap sminket,majd eltűnődtem. Ez igen Ana. Végzős vagy és meglesz a diplomád is. Kevés ember mondhatja el magáról,hogy már 19 évesen végzős az egyetemen. Más ilyenkor készül az érettségire… Édesanyád nem véletlenül mondta az előrehozott vizsgákat. Így szeptembertől már dolgozhatsz is,mint pszichológus. Ez eszméletlen.
Úristen magamhoz beszélek. Kicsit sem vagyok hülye és idióta. Basszus, el fogok késni. Gyorsan felkaptam a táskámat és szaladtam le. A konyhába érve eltettem egy üveg vizet és egy almát,majd veszek a büfében még valamit. Az ajtóban majdnem nekimentem anyának.
-Bocsika,sietek. - pusziltam meg.
-Jellemz
ő. Csak ügyesen.- mosolyodott el.
-Oké,szia.- intettem neki.
~
Sikeresen beértem és csak 5 percet késtem. Újabb rekord.
A nap unalmas volt,csak beszélgettünk minden órán. Ez mondjuk általában abból állt,hogy a tanár mondta a magáét,volt 2-3 ember aki hallgatta és néha hozzászólt. A többiek pedig egymással folytattak eszmecserét. Én az utóbbiba tartoztam.
Laurával,Adele-lel és Lucas-szal voltam nagyon jóban. Sok mindenben egyformák vagyunk,csak a zenei ízlésünk egy kicsit eltérő. Laura leginkább Justin Biebert és One Directiont hallgat, míg Adele rockban van otthon és meglepő módon nem rajong a sajátjával megegyező nevű énekesnőért. Lucas pedig rappet hallgat, a kedvence Jay-Z. Én mindenevő vagyok zenei téren. Nagyon szeretem őket és imádok velük lenni, mert abból valami nagy marhaság lesz, amitől mindenki a hasát fogja a nevetéstől.
Miután vége lett az utolsó órának is, elköszöntünk egymástól. A diplomaosztón úgyis találkozunk,na meg az után is.
Hazafelé menet beugrottam a boltba és úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a parkban, kihasználva London ritka napsütéses óráit.
Már éppen jöttem ki a parkból, mikor láttam,hogy egy srác felém fut. Nem volt időm elugrani előle,mert túl későn vettem észre,így arrébb lökött lendületével és még a kóláját is rám öntötte. Pont egy padra estem le. Nos, a hátsó felemnek nem volt igazán kellemes, és már megint hideg kerül rám..ma már másodjára is. Szeret a sors, az biztos.
-Úristen! Ne haragudj. Nem volt szándékos. Bocsánat.- mentegetőzött és segített felállni. Hmm legalább udvarias.
-Mindegy, már úgyis ki akartam dobni ezt a ruhát.- hazudtam. Nem szeretek megbántani embereket. Most mondtam volna neki hogy „nem tudsz vigyázni te figyelmetlen bunkó?” Ez nem az én stílusom.
Miután felálltam, meg akartam tudni,hogy ki ez az ismeretlen srác,így rá emeltem tekintetem. Várjunk csak..ismeretlen? Inkább ismerős. Nagyon is ismerős


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése